A limuzin kétszer dudál (Blogok éjszakája, story szövés)
Hatalmas limuzin parkolt le az épület előtt, szinte időt vett igénybe, hogy Hajnalka végignézzen rajta. Kicsit kezdte magát rosszul érezni kopott nadrágjában, ócska cipőjében, soha fodrászt nem látott, mégis csodaszép, derékig érő hajával. „Mi ütött beléd!?” - mondta magának, „nehogy már te érezd rosszul magad”. „Jójó, csak kicsit elbizonytalanodtam”- szólalt meg kevésbé határozott énje, de itt vége is szakadt a belső párbeszédnek, ugyanis kivágódott a limuzin ajtaja, és egy szőke, szoláriumozott arcú modellszépség kezdte előhajlítgatni három méteres lábait az autó üléséről.
- ,,Jaj neee! Már megint ezek az idióta fotósok! Pff! Jó lesz, ha gyorsan eliszkolok, mert holnap újra nézegethetem a smink nélküli förtelmes képeimet. De legalább most nem részegen kapnak lencsevégre. Figyelnem is kell majd a party után hazafele, mert tuti négykézláb fogok mászni már megint... Hahaha, de legalább jó lesz a buli. És Michael is ott lesz, huh remélem lesz valami." - gondolta a szőke.
- ,,Kisasszony! Kérem igyekezzen, fél órája várnak magára a sminkesek!" - szakította félbe valaki.
- Megyek már, hagyjon! Másnapos vagyok... igaz, ezt nem kellett volna az orrára kötnöm - rikácsolta a szőke nő az illetővel mit sem törődve, majd tovább forrongott magában: - "Igen ez a fránya alkohol, ez keseríti meg az életem, de vele minden könnyebb. Csodálatosabbnál-csodálatosabb ruhákat viselhetek, híres emberekkel találkozhatok. Nem volt ez mindig így, hiszen még jól emlékszem a hosszú útra, ami idáig vezetett. Ha akkor nem megyek el a buliba (és nem iszom a kelleténél többet) nem kezdek el őrült módjára táncolni, nem hívom fel magamra a figyelmet – sosem jön oda hozzám Peter. Igen, ez a sok ha…. Peter azonban meglátta csillogó szemeimben a kihívást, a vadságot és …. remélem a sikert is. "
- Hát igen, ez a hülye liba is itt van! - gondolta Hajnalka. Akár hova
megyek, megjelenik és rögtön körülrajongják a fotósok, pedig ha
tudnák... na mindegy is, előre! És ezzel belépett az épületbe, ahol
rögtön megtalálta azt a hölgyet, akivel múltkor egyeztetett.
Bevezették az öltözőbe és pár percre magára hagyták, addig volt ideje
szemügyre venni magát a falon lógó hatalmas tükörben. Végül is még
csak 20 éves, a haja valóban gyönyörű, vörös és elképesztően sovány,
csak azok a fránya szeplők ne lennének, de amúgy nem rossz. -
gondolta, majd megjelent a fodrász srác, akivel a múltkor is együtt
dolgozott a Marc Jacobs show előtt és egész jól eldumáltak...
- Kézcsók a kisasszonynak! – mondta a jóképű hajvágó, és ezzel erőteljes arcpírt idézett elő Hajnalkánál.
- Öö, szia. Sajnálom, hogy késtem, én csak öh, nagy volt a forgalom. –mondta, miközben lejátszódott az agyában az a tíz perc, amikor kint állt, és próbálta magát rávenni, hogy ma is bemenjen dolgozni. Csak pár hónapja kezdett el dolgozni, de soha semmit nem utált ennyire még ennyire az életében. Nem tartotta magát csúnya lánynak, igaz, szépnek sem, viszont ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy szépen felépített önbizalmát darabokra törje a divatvilág. Nap mint nap látni a gyönyörű lányokat, amint életük álmát megvalósítva a kifutóra lépnek, miközben ő, aki soha nem tört efféle babérokra, egyre szánalmasabbnak érzi magát, öltöztetőként.
- Nem tűnsz túl feldobottnak. - mondta a fodrászfiú.
- Csak a szokásos. Egy senkinek érzem magam ebben a világban, és nem látok esélyt, hogy kitörjek. Nem így képzeltem az álommunkát. Mindennap szembesülni a modellek lenézésével…utálom, hogy mások lesajnálnak, hogy azt hiszik semmire nem vagyok jó azon kívül, hogy felaggatom ezekre a libákra a díszeiket.
- Hát mért nem tetszel valamit ellene?
- Én? Ugyan mit?
- Valamihez csak értesz. Találd fel magad, állj a sarkadra és lepj meg mindenkit.
- De mi van ha…
- Ne keresd a kifogásokat,
- Hmm. Jó. Hol találom azt a valakit, aki vezeti ezt az egész intézményt?
- Gyere, odaviszlek.
Hajnalka kisebbrendűségi érzéseivel küszködött, de próbált erőt venni magán. Elszánt volt. Ha már elköltötte összes pénzét, akkor üres zsebbel nem tér vissza a kis vidéki házukba. A divatvilág zárt és kőkemény világának kihívásai meredek hegyként tornyosultak elé. Kihívást érzett, s a tettvágy új életre kelt szívében. Határozottan benyitott a zsúfolt irodába, s minden bátorságát összeszedve a modellügynökség vezetője elé állt. A nő kérdően, kissé érdektelenül ránézett, s Hajnalka beszélni kezdett.
,,Modell szeretnék lenni, semmi más nem érdekel és ezért bármire képes
vagyok." - mondta Hajnalka, majd tétován elmosolyodott.
"Huh, hát ezzel nagyon sokan így vannak, kisanyám!" - felelt a nő, majd
felállt és lassan odasétált hozzá. Megnézte, megforgatta, majd
megsimogatta hosszú vörös haját, megkérdezte hány kiló és hány centi.
"Nem is rossz." - csettintet a nő. ,,Innen néhány kiló és már mehetsz is!
Timo, gyere és vedd kezelésbe ezt a kis gebét!" Ezzel odatolta az éppen
belépő fiúhoz, aki magával ragadta, kicipelte az épületből és
betuszkolta a ház előtt álló limuzinba. Hajnalka beült a kocsiba és éppen az este elején látott
szőke mellett találta magát, akit már a magazinok lapjáról ismert.
És nemcsak a magazinokból ismerte a szőke lányt, Lindát… Még rövid öltöztetői pályafutása elején sikerült találkoznia a hölgyeménnyel egy alkoholba fulladt estéje után, amikor is a szőkeséget az öltözőben találta meg, a földön a feküdt, és nem tudott magáról. Hajnalka először nem tudta, hogy mit tegyen, szólt a személyzetnak, de mindenki csak nevetett, „megszoktuk már, reggelre kiheveri”. Hajnalka lelkiismerete viszont nem nyugodott, ezért a saját kocsijával vitte be a lányt a kórházba. Mint később kiderült, jól tette, Linda viszont nem emlékezett semmire, fogalma sem volt Hajnalka tettéről. Amikor tehát Hajnalka beszállt mellé az autóba, tudomást sem vett létezéséről, nem válaszolt akkor sem, mikor Hajnalka megkérdezte, hova mennek. Ez viszont hamar kiderült, mikor a limuzin megállt a város legmenőbb szórakozóhelye előtt, amiről Hajnalka eddig álmodni se mert.
„Ennyi lenne tehát?” –gondolta magában és kicsit otthon szeretett volna lenni, az igazi barátaival. Ehelyett haladt a tömeggel a szőke oldalán, egy idő után azt sem tudta hol van, és erre csak rásegített az a pár ital, amit valaki (már nem tudta, hogy kicsoda) leöntött a torkán.
Kicsit megszédült, érezte, hogy már nem ura a saját testének sem.
Linda lenyomta egy fotelbe, néhány szellősen öltözött totál ész csaj
és egy undok képű pasi mellé. A lányok alig voltak 16 évesek és
teljesen készen voltak...a pasi odatolt elé egy csík kokaint, és
megmutatta, hogyan szívja fel. Beleszippantott, amitől még inkább
megszédült, forgott vele a világ, úgyhogy lassan a mosdó felé
botorkált...útközben még látta Lindát, aki egy egészen ismerős arccal
vonult félreeső helyre, aztán el is tűnt a szeme elől. A mosdóban
visszaköszönt a korábban elfogyasztott lazac, így utána jobban lett.
Leünt a hideg kőre, ahol a falnak dőlve végigpörgette az eddig
történteket és totál üresnek érzte magát. Felállt és az ablaküvegnek
dőlt, a túloldalon a limuzin fényeit pillantotta meg. Ekkor a sofőr
észrevette és a limuzin kettőt dudált. A hang beléhasított,
felpattant, összeszedte a cuccait és kirohant a buliból, hátra sem
nézve. A taxira várva azon gondolkodott, hogyan fogja visszakönyörögni
magát az öltöztetői állásába.
|
