2013. március 15.

Eső előtt, eső után

Bukta Imre Másik Magyarország című kiállítása a Műcsarnokban

A Műcsarnokban megtekinthető tárlat az eddigi legnagyobb önálló kiállítás Bukta Imre, Munkácsy-díjas festőművész, performer műveiből. Bukta egy olyan egyedülálló hangot képvisel a hazai művészeti világban, amivel csak kevesen büszkélkedhetnek rajta kívül. Bár egy nagyon is egységes témát követ, mégis minden egyes kiállított darab tartogat valami újdonságot, meglepetést. Ez olyanfajta művészet, amely újra meggyőzheti a közönséget arról, hogy igenis van még valódi művészet, érdemes vele foglakozni és nem pusztán olyan művek születnek, amit „bárki meg tudna csinálni”.

Rögtön az első terembe lépve meggyőződhetünk erről, amint megpillantjuk az életnagyságú házikót. Mind a 4 oldala egy-egy életstílust illetve életszínvonalat mutat be, s azokat is, akik a házban élnek. A függöny mozgása, redői, el- és visszahúzása pedig a nyitottságot mások felé, majd aztán a bezárkózást, elrejtőzést fejezik ki.

Bukta festményei olyan újszerű megoldásokat, néhol anyagokat (gyufa, bronz, csempe) ötvöznek magukban, amik a mai látogató számára is tartogatnak nem várt ötleteket. Jellegzetesek motívumai senki máséval össze nem téveszthetők. A geometrikus formák játékos ismétlődése, nem csak díszítőelem, hanem gyakran montázs-szerűen illeszkedik a képbe, megtörve annak reális képi tartalmát.

Az általában vidéki emberek mindennapjait bemutató műveken mindig fellelhető néhány pont, vonal, dísz, ami esetleg egy kerítés vagy egy ház elemeit is alkotja a valóságban. Ezen formák használata, részletes kidolgozottságuk, egyrészt mozgalmasságot visz a művekbe, másrészt különös, szürreális hangulattal is felruházza őket. Ilyen például a Falu közepe című alkotás, amely akár egy népmese illusztrációjának is remek lenne. Bár a formák gyakran hagyományosak a témák sokszor a modern korról mesélnek: a Tesco- ban bevásárló néni.

A tárlat sok installációt sorakoztat fel: a kivágott fatörzsek „szentélye”, valami olyan különös hangulatot áraszt, amit szavakkal nem igen lehet elmesélni. A sötét térben kékes fénnyel megvilágított fatörzsekre mintha esőcseppek hullanának. Szinte érezni lehet a nyirkos, friss, eső utáni levegő illatát.

Ezek után jön az újabb megdöbbenés, amikor az utolsó terem falán megpillantjuk a már jól ismert, kukoricacsövekből összeállított installációt. Ennek is van egyfajta szakrális hangulata, ahogyan ez a rengeteg, antropomorf kukoricacső szabályos rendben sorakozik a falakon. Az Egy darab ősz című alkotás forgó, kavargó levelei is olyan erővel hatnak, hogy valóban elhisszük: sikerült egy kis üvegdobozba zárnia e csodás évszak minden esszenciáját.

A falusi életből vett jelenetekhez szorosan hozzátartozik még a kocsma, illetve a vallás témája is. Számos „zsánerképet” láthatunk az ivóban, dohányfüstbe burkolódzó férfiakról. Egy másik teremben pedig a vallás kerül a középpontba. Az új „isten” a TV: a parabolaantennákból kirakott kereszt remekül jelzi, hogy a vidéken élők élete sem csak a földművelésről szól már.

Bukta műveinek talán legnagyobb értéke az atmoszférateremtés. A türelem és kitartó munka eredménye egy remek életművet szült, s még nincs vége. Hiszen tavasszal a gyümölcsfák újra virágoznak…

A kiállítást március 17-éig tekinthetitek meg a Műcsarnokban.

Lakics Nóra

Fotók: Dokuweb Art: Spitzer Fruzsina

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: