2013. június 3.
A meztelen férfi
Melyik nőnek ne keltené fel a figyelmét egy ilyen mondat? Budapesten járva úton útfélen ezzel a felirattal találkozhatunk, amely a Ludwig Múzeum egyik jelenlegi kiállítását hirdeti. A múzeum PR osztálya fokozva a hatást, egy-egy izmos, fiatal, félmeztelen fiú képével illusztrálta a kiállítás anyagát a reklámul szolgáló posztereken. Ezeket látva én is felkaptam a fejemet és azt gondoltam, ezt a kiállítást „érdemes” lesz megnézni és kíváncsian indultam el a múzeumba.
Lévén, hogy kortárs kiállításról van szó éltem a gyanúperrel, hogy itt nem biztos, hogy a hölgy látogatók azt kapják, amire számítanak. A múzeumhoz érve arra gondoltam: Hol vannak a kígyózó sorokban álló szemérmesen viháncoló lányok és asszonyok, akik ez alkalommal a művészet köntösébe bújtatva legálisan legeltethetik a szemüket izmos, meztelen férfi testeken?
Belépve a kiállítótérbe a metró aluljárók plakátjairól már ismert, - engem a Twilight farkasemberére emlékeztető - helyes, félmeztelen fiú fogadott. Az őt ábrázoló kép címe Adonisz halála, a teremtés koronájának e tökéletes példánya joggal megérdemli az Adonisz jelzőt, a halált már kevésbé. Körbe tekintve az első helyiség falain, korábbi gyanúm beigazolódott, miszerint ez a kiállítás a túl szép, hogy igaz legyen kategóriába tartozik.
Az Adonisz után megpillantottam Lakner László Önarckép önkioldóval című munkáját, amely már inkább művészi, mint esztétikai szempontból értékelhető.
A művek könnyebb megértését szolgálják – amelyet én rendkívül hasznos megoldásnak tartok - a múzeumok által használt falfeliratok, szerencsére itt sincs ez másképp ugyanis elkel a segítség. A fogadó helyiség falán lévő szövegből rögtön megismerhetjük a kiállítás tematikáját, valamint az is kiderül, hogy mi alapján osztották 8 csoportra a kiállítás anyagát. Mindenképpen érdemes legalább az összefoglaló részt elolvasni, hogy tisztában legyünk a tárlat mondanivalójával és ezen keresztül tudjuk szemlélni a műtárgyakat. A tárlat anyagát a 20. század elejétől egészen a napjainkban keletkezett tárgyak alkotják, amelyek között láthatunk fotókat, festményeket, objekteket és videóinstallációkat is.
A kiállítás fő vonulata maga a férfitest és annak különböző értelmezései az elmúlt évszázadban. Az mindenki számára természetes, ha lát egy teljesen mezítelen nőt egy 18. századi festményen, de ugyanez egy férfitesttel szokatlan. Az antik görög és római művészet után, a férfiak nemi szervét mindig elfedték, valamint eltűntek a férfiakat ábrázoló aktok. Az 1900-as évek környékén kezdenek újból foglalkozni a meztelen férfi testtel, mint az önmegismerés, a feltárulkozás hordozójával, illetve a férfi társadalomban betöltött szerepének változásait is szimbolizálja. Mindezt A meztelen férfi kiállítás az alábbi 8 egységre bontva tárja elénk:
1. Akt, mint modell és önkép – A művészek önmaguk veszik át a modell szerepét is, ahol akt ábrázolásaikkal igyekeznek még jobban kitárni és megismerni önmagukat.
2. Női tekintet – Női alkotók szemén keresztül szemlélhetjük meg a férfi testet. Sylvis Sleigh a megszokott női aktok pózában és környezetében helyezett el egy férfit a Császári Akt: Paul Rosano című festményén. Érdekes látni, hogy milyen idegenül hat ez a kompozíció egy férfi testtel.
3. A tabu – A férfi nemi szerv kerül a középpontba, amelyről a falfeliratból az is megtudhatjuk, hogy Platón szerint „engedetlen és önkényes”.
4. Fájdalom – Itt a test maga a műtárgy, a történelem elutasítását idézik a művek.
5. Hős/ Antihős – Ez talán a legtöbb alkotást magában foglaló csoport. A diktatúrák jelképe volt a tökéletes, sportos férfi test, amelynek tovább fejlődésével a sportoló lett a modern kor hőse. Ennél az egységnél több meghökkentő alkotással is találkoztam. Az egyik Regina José Guatemala című videója, amelyben egy tetovált testű férfi egy börtönben mossa le magáról a sebeiből folyó vért. Más értelemben meghökkentő Tomislav Gotovac 9 darab fényképből álló sorozata, amelyen a művészt - egy szakálas öregurat - a nőknél megszokott szexuális pózokban láthatunk, de ezt inkább nem illusztrálom képekkel. Azt gondolom a kevésbé műkedvelő látogatók itt adhatták föl, aki tovább bírta azonban még láthatott univerzális pénisz expandert is.
6. Metamorfózisok – Ebben az egységben nőnek maszkírozott férfiakat valamint homoszexuális témájú alkotásokat találunk.
7. A vágy tárgya – A cím mindent elárul, és talán ez az egység a legbefogadhatóbb. Az egyik leghumorosabb alkotást is itt találjuk, ez Matthias Hermann műve a Szöveges munkák sorozatából.
8. Új Ádám – Ennél a csoportnál 20. századi magyar festők vásznain láthatunk - az akkori felfogástól szokatlan - meztelen férfi ábrázolásokat.
A kiemelteken kívül láthatunk még számtalan érdekes művet, például Schiele vagy Kokoschka rajzokat és Muybridge fényképeket is, valamint számos kortárs alkotást, de nem szerettem volna mindent feltárni. Sok a meghökkentő, esetleg esztétikailag nem igazán tetsző mű, de ha valaki a feliratokat követve nézi meg a kiállítást és nem csak végig fut rajta, azt gondolom, teljesen más szemmel fogja látni azt. Legyünk nyitottak a művészetre, és még ha nehéz is, de próbáljuk meg megérteni, mert megéri!
A kiállítás 2013. június 30-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.
Medgyesi Barbara
Fotók: Ludwig Múzeum