Egy rideg este

2009. január 30-án a Budapest Fashion Nights nevű eseménysorozat hivatalos megnyitóján jártunk.

Három a magyar igazság

A zártkörű nyitóest háziasszonya Görög Zita, helyszíne pedig a Symbol volt. A VIP meghívó három divatbemutatóra invitált minket: TrüffELLE! (Kolyvek Antónia és Körtvély Adrienn), Stumpf Imre és Márton-Végső. Kíváncsiak voltunk.

Gyenge kezdés után, erős visszaesés

Egyáltalán nem az utolsó percben érkeztünk a rendezvényre, mégis a nagy tömegben nekünk végül csak a lépcsőn jutott hely. Hurrá! Kénytelenek voltunk tehát onnan kémlelni – gőgös hallgatásba burkolózva – a kifutót, és bőszen várni, hogy kezdődjön a divatbemutató. Az idő viszont hihetetlenül lassú megfoghatatlanságban telt, persze meglehet, hogy ezt csak a lépcsőre szorultak élték meg így. Görög Zita megérezhette a várakozás eme nyűgét, ezért a kulisszák mögül kibújva közölte az összegyűltekkel, hogy nemsokára kezdődik a bemutató. Amolyan pluszként pedig azt tanácsolta, hogy addig is mosolyogjunk. Köszönöm, ez ám a jó tanács! Épp erre gondoltam én is, vagyis inkább arra, hogy ha ülnék, mosolyognék. Talán.

TrüffELLE!

Elkezdődött – végre – a divatbemutató és jól is jött az a nyugtató zene, amelyre a többségében lómintás TrüffELLE! ruhákat mutatták be, általában fekete színben, néhol egy kis fehérrel, szürkével megszórva. Többféle hosszúságú ruhát láttunk: minit (masnival, mellrész fölött átlátszó betéttel), térd alá érőt (hátán keresztpánttal, derekán övvel) és földig érőt is (fehér míderrel). Rövid kezeslábasra és laza nadrágra is volt példa. Előbbit bustier mellrésszel és apró csipkés garbónyakkal, utóbbit pedig köntösszerű felsővel párosították. Megszokott módon.

Stumpf Imre

Stumpf kollekciójából tetszetős volt az a LBD, amely háromnegyedes ujjal, hagymaaljjal, bal vállán pedig apró masnival rendelkezett, valamint az a hosszú uszályú fekete szoknya is, amelyet mintás merevített felsővel kombináltak. Ezen kívül bemutattak még narancssárgás – micsoda üdeség! – színvilágú darabokat: egy térd fölé érő szoknyát színben hasonló blézerrel, valamint egy erős narancssárga mintás szoknyát. Nem unalmas megoldású ruhák, csak biztonságosak. A 2009-es tavaszi, nyári trend másik alternatívája a gyűrött hatás, ennek megfelelően ilyen szoknya is szerepelt a kollekcióban, amely egyébként egy mélyen dekoltált, nagy gallérú blézerrel egészült ki. A világos színű, térdig érő kosztüm, enyhén fodros aljjal csakúgy elmaradhatatlan volt, akárcsak a fekete bő trapéznadrág arany blézerrel. Az aranyszín egyébként egy térdtől lefelé bővülő szoknyarészű estélyi képében is felütötte a fejét. Nem mindenki örömére.

Márton-Végső

Pörgős zenére, felvezetésként két lány lépett kifutóra, fekete miniruhában óriás denevérujjakkal. A tervezőpáros ezután – szokás szerint – megannyi pliszírozott ruhadarabot vonultatott fel. Ilyen technikával készült egy fehér térdig érő ruha, amelyet fekete övvel és dekoltázsszegéllyel dobtak fel. Egy szintén fehér és szintén pliszírozott ujjatlan felsőhöz egy rettentően bő szürke-piros tüllös alj járult, míg egy pliszírozott poncsóhoz díszes övcsatot és térdig érő bő szoknyát mellékeltek. Láttunk egy térdig érő pliszírozott aranyruhát és egy pánt nélküli, mell alatt bővülő estélyi ruhát is, amelynek szoknyarészében harangjáték indult meg. Ezeken kívül egy extravagáns módon csillogó, már-már diszkógömbszerű hosszú ujjú miniruhát is kifutóra küldtek. Összességében elmondható, hogy Márton-Végső darabjai sem hatottak az újdonság erejével.

Nemes célkitűzés

A szervezők – Kazareczki Hajnalka, Vanicsek Gábor (Bloom modellügynökség), Perényi Ádám (Perényi Hairpont) – célja a következő volt: „megmutatni, hogy igenis van Magyarországon ''divatszakma'' és igenis vannak kiváló szakembereink minden területen.” (Az idézet a rendezvény hivatalos honlapjáról származik, amelyen máskülönben elég sok helyesírási hiba is szerepel.)

Game over

A három mini-divatbemutató végeztével a divattervezők is kijöttek a kifutóra, ami azért volt vicces, mert Görög Zita úgy terelte őket, mint ahogy az óvodásokat szokás. A – nem meglepő módon – pliszírozott ruhás konferansziétól azt is megtudtuk, hogy a sminkeket Ipac Szilvi és Szécsi Gabi készítette, valamint színpadra szólította a Symbol marketingesét is, aki elárulta, hogy ezt a rendezvényt havonta meg fogják tartani. Éljen, lehet hullámozni! De csak lassan a hévvel. Szerintünk ez az ötlet finoman szólva is újragondolásra szorul. Ebben a formában ebből ennyi – azaz egy darab – is bőven elég volt. Egyáltalán nem felemelő érzés ugyanis lépcsőn állva, falhoz szorítva, egyszer-egyszer jól meglökdösve, szomjasan, fázva, folyamatos háttérzajok mellett és egyéb hasonló abszurditások közepette gusztálni egy divatbemutatót, még egy hipergyorsat sem. Nem vagyok kényes, de mindezt átélni még a kopasznak is hajmeresztő. Megfontolás tárgyát képezi tehát, hogy egy VIP rendezvénynek tényleg ilyennek kell lennie? 2009-ben? Valószínűleg nem, de meglehet, hogy a VIP-ről mások a fogalmaink.

A ''divatszakma''

Az az elgondolás is hibádzik, miszerint a Budapest Fashion Nights arról szól, hogy a divatszakma résztvevői még jobban megismerkedhessenek egymással. Mi tagadás, ez messzemenőkig ésszerű gondolat, csak éppen az ötlet nem hullott termékeny talajra. Tudniillik az eseményhez – még a legkedvezőbb esetben is – aránytalanul kicsi helységben a kincset érő székeket foglaló, és azokat féltve őrző emberek, azaz a szakmabeliek igencsak nehezen tudnak ismerkedni, ha egyszer helyhez vannak kötve. Maximum a mellettük ülővel társaloghatnak. Vagy inkább a mellettük állókkal. Miután a nézők cirka 25%-ának jutott csak ülőhely. Görög Zita egy frappáns mondattal igyekezett oldani a hangulatot a rapid-bemutatók után és a fashion-buli – igen, ilyen is volt! – előtt: „Egy kis zene közben már nyugodtan jöhet, csakhogy party hangulat legyen”. Nem tudom, kinek volt party hangulata, nekem egyáltalán nem. Ezek után? Ugyan. Mire kiléptünk a Symbolból, duzzadt hópelyhek ereszkedtek lefelé, a csüggedés pedig végképp rám zuhant. Azon tűnődtem, a szervezők vajon felhőtlenül ünnepelnek majd?

Kató Iringó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: