2010. szeptember 23.

Romani Design – Divattal az elfogadásért

Az Iparművészeti Múzeumba invitált minket a meghívó, mely divatbemutatóval egybekötött roma kiállítást ígért, szeptember 21. estéjére.

Este hét órakor megnyíltak a kapuk és az addigra összegyűlt tömeg a Múzeum lépcsőjét elhagyva, a hétköznapokat feledve, egy egészen más, sokak számára új világba lépett. Már az üvegajtón kívül is érezhető volt az izgalom, hiszen nem egy szokványos, jól ismert bemutatóra érkeztünk, nem is a megszokott arcok vettek minket körül.

Hangos és üde roma zene fogadott minden érdeklődőt, kik nem a legújabb trendekkel ismerkedtek meg az este folyamán, inkább egy színes és barátságos, kultúrák közötti rapid randi résztvevői voltak.

Bevezető

A bemutató előtt, de akár után is megtekinthető volt az a kiállítás, ahol régi családi fotókat, párnákat, nyomott faliképeket, ruhákat vagy tapétamintákat láthattunk, többek között Baboss Bíborka, Balogh Kriszta, Kárpáti Judit vagy épp Dömötör Fanni nevével ellátva, melyek mind magukon őrizték a hagyományokat és az évtizedek gyötrő emlékeit. A sajtótájékoztató a megfelelő hangosítás és a múzeum sajátosságai miatt alig volt hallható, így az előzőekben már megismert információkra és a frissen szerzett tapasztalatokra hagyatkoztunk a későbbiekben. Ám sajnos az egész estét végig kísérte a visszhang és a sokszor érthetetlen konferálás.

Hajós András volt az est házigazdája. Monológja - mely a divathoz kevésbé kapcsolódott -személyes tapasztalatokkal gazdagon volt tűzdelve, de mindenképpen hosszú volt. Éppen mikor az érdeklődés már lassan közelített az érdektelenség állapotához és a halva született poénok sora aggasztó párbeszédeket eredményezett, színpadra lépett Szalóki Ági, aki csodaszép és megható énekével újra felcsigázta a nagyérdeműt.

Street tour

Kisvártatva a fények végérvényesen kigyúltak a színpad körül és kifutóra léptek a modellek, bemutatva azokat a darabokat, melyeket a Romani Design utcai viseletre szánt. Az egységes fekete felsőrészeket a kultúrára jellemzően színes aljakkal kombinálták, melyek minden hosszúságban megtalálhatóak voltak: hosszú szoknyák és rövid nadrágok, térdig vagy combközépig érő viseletek váltották egymást. Az egyetlen nagy színkavalkádként megélt első tourt (és egész bemutatót) folyamatos, eleinte még bátortalan, később már igen derék taps kísérte, mely hűen bizonyította a közönség véleményét és tetszését. Egymás után vonultak fel a gyűrt és rojtozott, organza és szatén anyagba bújtatott modellek, és a különleges kiegészítők. Nemcsak kézzel készült ékszerekkel kápráztattak el minket a tervezők, hanem a csuklón, vádlin vagy épp a nyakon visszaköszönő, tüll anyagú, fodros, hosszabb vagy épp rövidebb, néhol talán kissé cirkuszi díszítésekkel is.

Alkalmi tour

Az ékszerek tervezésért felelős Varga Heléna arról is tanúbizonyságot tett, hogy nemcsak kézügyességgel van megáldva, hanem hangja is ékesszólóan cseng. A két tour közötti szünetben általa előadott szabolcsi pergető tátva maradt szájakat és őszinte mosolyokat hagyott maga után, ahogy a következőkben felvonultatott ruhák is. Az anyag és színhasználat az előzőekhez mérten egyszerre lett puhább és végletesebb, az összeállítások pedig lágyabbak és bohókásabbak. A bronz szín bátor kombinálása pirossal, kékkel és virágmintával épp úgy jellemző volt, mint ahogy a nőies szabásvonalak és a dekoltázsok. Ismét gazdagon váltogatták a sziluettek hosszát, találkoztunk hosszú, ezüst overallal, bokáig érő ruhával, mely harmonikaszerűen hajtott anyagból - azaz plisszé technikával - készült, és a térd magasságáig érő, egyszerű ruhával is, melyet tüllből készült álló gallérja tett egyedivé, hajazva a királyi palástokra. A vidám minták és lágy anyagok újra elénk tárták az éppen lezáruló nyár hangulatát és kihívóan figyelmeztettek a hideg idő múlandóságára, miközben kimondatlanul is reménnyel táplálták az éppen őszülni készülő lelkeket.

Extrém tour

Az utolsó, extrém jelzővel ellátott tour előtt ismét Varga Heléna éneke szórakoztatta az egybegyűlteket, valamint Hajós András divatbeli járatlanságát próbálta némi jártasságra cserélni az anyagismerettel kezdődően. A főként fűzőszerű felsőrészekkel ellátott ruhaköltemények színhasználata kicsit visszafogottabbnak tűnt az előzőekhez képest, a fekete és fehér uralta a kifutót, természetesen ismét kombinációkban. Anyaghasználatban maradtak a már megismerteknél; a mély dekoltázsokat pedig rétegződésekkel és hajtásokkal tették még különlegesebbé. Modern formák keveredtek a hagyományokkal és a klasszikus motívumokkal, melynek végkifejlete egy élő kulturális utazás lett a roma világ és a huszonegyedik század újszerűségével ötvözve.

Befejezésül

A divatbemutató jól példázza azt a szemléletet, filozófiát, amelyet a Romani Design ruháival képvisel. A kifutón roma és nem roma modellek mutatták be a kollekciót, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a divat az a közös nyelv, amely által sikeresen lehet közelíteni a többségi és a kisebbségi kultúrák értékeit, szempontjait. A kölcsönös elfogadás és a megismerésre irányuló nyitottság szinte kézzel fogható volt a hatalmas térben. Reméljük, ez sokáig kitart és a kétoldalú tisztelet jegyében közeledhetnek a kultúrák egymáshoz.

Székely Krisztina

Fotó: Holecz Endre

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: