2010. október 12.

Jazz Korszak Földi Kinga módra

„A ruhák számomra amellett, hogy használati tárgyak, önálló műalkotások is egyben. Különböző kézműves technikák ötvözésével létrehozott munkák, amelyek mentesek a sorozatgyártásban létrehozott darabok szériaszerűségétől.” /Földi Kinga/

Amikor egy közelgő divatesemény meghívóján a performansz kifejezést látjuk megjelenni, egy kicsit mindig megijedünk. Vajon meddig tart kiteljesedni a tervező számára? És ezt a kiteljesedést milyen módon képzelte megélni? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel találjuk szembe magunkat, ám a remény, hogy ízléses, kreatív és megfogható előadást látunk majd, megnyugvással tölt el. Ezúttal ismét egy nyugtalanságot okozó meghívóval a kezünkben indultunk utunkra október 5-én, egy hűvös és esős este a Budapest Jazz Clubba. Földi Kinga Jazz Age elnevezésű őszi-téli kollekciójának divat-performansz formájú bemutatójára invitáltak.

Háttér motívumok

A tervezőnő textiltervezői diplomája óta foglalkozik öltözéktervezéssel, azon belül is haute couture ruhák készítésével. Inspirációját eddig elsősorban az ázsiai tárgy- és öltözködéskultúra adta. Most egy újabb stílussal gazdagodott a tervező eddig is színes palettája. A legújabb kísérlet iránya összekapcsolódik a ’20-as, ’30-as évek forma- és anyagstruktúrájával, és a korszaknak nevet adó zenei irányzattal, a jazz világával.

Így kezdődött…

A kinti barátságtalan időjárást megtörő, kellemesen bizsergető és melegséget árasztó, lágy jazz zene fogadott minket az amúgy nem túl nagy méretű, éppen ezért meghitt teremben. Belépve a székek kavalkádján kívül elsőre nem is láttunk mást, ám hamar rábukkantunk az alkalmi színpadra; egy hatalmas fekete lepel jelezte, hogy a művészbejárót rejtik a kíváncsiskodók elől.

Tatár Csilla, az est háziasszonya szólt néhány szót a kollekcióról, melyet egy tánc performansz keretein belül szemlélhettünk, és mely a korszak lendületét és ritmikáját rejti magában. A ruhák trenden felüliek, így azokat bárki viselheti, alkalomtól függetlenül.

Első felvonás

A színpadon elhelyezett zongorából felcsendült néhány lágy dallam és a fekete függöny mögötti nevetgélés sejteni engedte, hogy megkezdődött a performansz. Rövidesen négy hölgy jelent meg előttünk, kik Földi Kinga tervezésében táncot lejtettek. A sötét ruhákat néhány élénk színnel kombinálta a tervező, mint az arany vagy réz, melyek ébresztőként hatottak, az egyedi ékszerek pedig csak fokozták a kifinomult eleganciát és az erős nőiességet. A ruhák puha anyagokból készültek, melyek hagyták szabadon mozogni a testet, légies könnyedségükkel pedig tökéletesen illeszkedtek a testre.

Miközben az első „felvonás” véget ért, azon gondolkoztunk, hogy vajon a zene erősíti a ruhákat, vagy a ruhák, kiegészítők és a zongora mellett daloló, hanyagul cigarettázó énekesnő a jazzt. A válasz tulajdonképpen meghatározhatatlan, mivel a két a fő komponens elképzelhetetlen volt egymás nélkül: a ruhákhoz illett a jazz, a jazzhez pedig kellettek a ruhák.

Második felvonás

Gondolatainknak az újból felcsendülő zongora- és énekszó vetett véget, szemünk ismét az alkalmi színpadra szegeződött, ahol törékeny rózsaszín árnyalatokban megjelentek a táncosok. A hajtásokkal és lágy fodrozásokkal ellátott ruhák egytől egyig áttetsző anyagból készültek, melyek a dekoltázsokon kívül mégsem láttattak semmit a rétegződéseknek köszönhetően. Az eddigi lágyságot megtörni hivatott, tűzpiros, mélyen dekoltált sziluett igazi koronaként díszelgett az eddig felvonultatott költemények között. Nehéz szövetű anyagával, bőséggel kilógott az inkább érzékiséget és könnyed nőiességet sugalló darabok közül: egyszerű szenvedéllyel és konok vággyal illeszkedett viselője testére.

Ötletek a báli szezonra

Az utolsó csokor ruhaköltemény a hamarosan induló báli szezon előhírnökeként is funkcionálhatna. Egytől egyig földig érő darabok, fehér, bézs, hamvas- és koszos szürke árnyalatokban, masnikkal vagy virágdíszítésekkel kombinálva. A húzott anyagok látszólagos merevségét tökéletesen kiegészítették a csipkézett textíliák, az omló szoknyarészek és a kötelezőnek tűnő fél fátylak, melyek akár a ruhák derekáig is leértek. A jazz korszakból picit kilépve, az ókorra emlékeztetett minket a hófehér istennő ruha, melyet a nő dicséreteként is jellemezhetünk, hiszen az abszolút kifogástalan, törékenyen erős, bájjal hintett nőt elevenítette meg szemünk előtt.

Földi Kinga személyesen

És hogy miért épp egy divat-performanszt választott Földi Kinga ruháinak bemutatására a kifutó helyett? Egyrészt azért, mert nem tekinti magát divattervezőnek, sokkal inkább textiltervezőnek; másrészt, a ruhákat képzőművészeti alkotásoknak ítéli, melyeknek ez a keret sokkal inkább megfelel. Tánc közben közelebbről meg lehet tekinteni a ruhákat, azok a mozgás hatására felfedik megmunkált részleteiket, így egy teljesebb képet kaphatunk róluk. A bemutatott kollekció mintadarabokból áll, melyeket méretre készít a tervezőnő, aki a személyre szabott tervezésben hisz, ugyanis minden karakterhez más ruha illik.

Epilógus

A kezdeti bizonytalanságuk és félelmeink igen hamar szertefoszlottak és egy rövid, ám hangulatos estén vehettünk részt, melyen nem feltétlenül a ruhák domináltak, annak ellenére, hogy egy divat-performanszt láttunk és a divatnak hódoló magazinban olvashatjátok a beszámolót.

Székely Krisztina

Fotók: Berczi Dávid

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: