2011 október 12.
Manier Munkamánia
Németh Anikó kollekciói és bemutatói sosem egy átlagos vagy megszokott képet tárnak elénk, mindig valami különlegeset kapunk, egy kicsit gondolkozni és értelmezni kell a látottakat. Nincs ez másként a Munkamánia névre keresztelt show-val sem, ami kevésbé volt performansz jellegű a megszokottnál, de ettől függetlenül az unalom és egyszerűség messze kerülte a Millenáris Teátrum hatalmas terét.
„Amikor ezt a kollekciót terveztem, ajánlásokat szerettem volna megfogalmazni az öltözékekben a munka világában (is) élő nőknek a business womenektől a traktoristalányokig. Titkárnőket láttam és brókernőket, orvosokat, országgyűlési képviselőket és Magyarország első miniszterelnök asszonyát” - szólt a sajtóközlemény, mi pedig kíváncsiak lettünk, a Manier vajon hogy képzeli a dolgos hétköznapokat?
Eleinte nehéz volt a látottakat értelmezni a koreográfia kuszasága miatt: egy hatalmas, négy szögletű térben, a modellek éles vonalakban jártak egyik sarokból a másikba, keresztül és átlósan, de sosem ugyanúgy. A ruhák mellett épp ez adta a bemutató egyediségét. Először két modell jelent meg a színfalak mögül, majd mikor a tér feléhez értek, még kettő követte őket, kínosan ügyelve rá, hogy sehol és semmiképp ne menjenek egymásnak, ne keresztezzék egymás útját. Megvalljuk őszintén, fogalmunk sincs ezt hogy sikerült elkerülni, és az egész estét kivitelezni, mi biztosan elvesztünk volna a kusza vonalakban.
És ha ez még nem lenne elég a nagyérdeműnek: a bemutató végén, a zene ritmusának megszűnésével a modellek is megálltak egy helyben, ezzel élő szobrokká válva, hogy mindenki közelről megnézze őket és a ruhákat. Eleinte bátortalanul indult el néhány néző, de rövid időn belül a tömeg közepén már szinte a modelleket sem láttuk a vendégseregtől. Örültünk ennek a nem várt ajándéknak, mert így tényleg testközelből tekinthettük meg a kreációkat, megnézhettük az apró trükköket, megfoghattuk az anyagokat, melyre egyébként csak a showroomokban van lehetőség.
A ruhákban a játékosság és nőiesség egyaránt megjelent, mindezt a szigorú irodai viselettől kicsit elszakadva, de legtöbbször vállalható és viselhető formában. A komorabb, sötétebb, téli színeket kiegészítendő és olykor felváltandó, vidám anyagok, szabások tarkították a ruhákat, melyek jelzőjeként a sikkes hétköznapokat tudnánk elképzelni. Ennél konkrétabban nehéz szavakba önteni az outfiteket, mivel szinte felsorolhatatlan mennyiségűt láttunk, helyettünk beszéljenek a képek és egy rövid image film!
Székely Krisztina
Fotók: Tőke László