2012. április 4.

Még mindig az újra gombolt magyar a divat

Március utolsó napján rendezték meg a Gombold újra! – Divat a magyar 2.0 záróakkordját, telis tele a magyarságot népszerűsítő szimbólumokkal.

Idén immáron másodjára írta ki a KIM azt a pályázatot, melynek lényege, hogy a pályázók a tradicionális magyar öltözködési formákat és mintákat egyesítsék a modern dizájnnal, ezáltal a hagyományokat némi újraértelmezéssel illesszék a kortárs divatba.

Változ(tat)ások

A tavalyihoz képest rengeteg változtatással zajlott le az egész naposra sikeredett rendezvény. Szerencsére a szervezőknek sikerült egy, a múzeumnál nagyobb helyszínt keríteniük, mely így is szűknek bizonyult, miután tulajdonképpen az egész országot meghívták a divatbemutatókra az ingyenes és mindenki számára elérhetőséggel. Már a kora délutáni órákban is kisebb tömeg lézengett a WAMP „külön kiadásán”, amely tömeg percről percre csak gyarapodott. A délutáni hivatalos kezdés előtt egy órával a biztonságiak már egyetlen érdeklődőt sem engedtek be, ha az nem rendelkezett meghívóval vagy bármilyen belépésre jogosító papirkával, emiatt nyilván azonnal meg is indult a hőzöngés a közönség kintrekedt soraiban. A magyarázatot nem találjuk, hiszen a plakátokon nagy betűkkel hirdették, hogy tessék korán érkezni, mert a Millenáris Park B csarnokának is véges a befogadóképessége.

Örömteli változásnak tudtuk be, hogy a színpad és maga a show, Magyarországon eddig még nem látott formában jelent meg. Értjük ezalatt azt, hogy kivételesen hosszú színpadon lépkedhettek a modellek, mindezt pedig dinamikus egymásutániságban tették.

Változás az is, hogy ezúttal a kiírásnál különválasztották a hordható- és a design ruházat kategóriákat, ám sajnos ez a bemutatón már nem sikerült. Arra még csak csak rájöttünk, hogy mely kollekció volt a kiegészítő és mely az öltözékkollekció pályázat része, ám sajnos az előbbi két kategóriát már nehézkesen tudtuk követni.

Ezúttal a már jól ismert tervezők új munkáit is egy külön blokkban szemrevételezhette a nagyérdemű: a pályázaton résztvevők bemutatója előtt, a hazai dizájnerek 2012-13-as őszi/téli kollekcióját láthattuk, melyekről bővebben következő cikkünkben írunk majd.

A kiírást követő hónapokban összesen ezer pályamű érkezett a zsűri elé, melyek közül a 35 legjobb, 24 kortárs és 11 design és hagyomány témakörben, élőben is felvonult a kifutón, de csak azután, hogy a tavalyi győztes, Gyöngyösi Renáta bemutatta legújabb kollekcióját.

Gyöngyösi Renáta – Iner

Az Iner névre keresztelt márka hova tartozását már akkor sejtettük, mikor az első modell a kifutó végére ért, szegecsekkel díszített felsőrészében. Gyöngyösi Renáta védjegyévé is válhatna ez a díszítési forma, hiszen a tavalyi nyertes ruháján is fő látványelemként szerepeltek a kis ezüst szegecsek. A szürke és bézs színekben életre hívott kollekció a fodrok mellett magyaros szabásokat is tartalmazott, melyek egy könnyen emészthető, kecses és lágy formában jelentek meg.

 

A legnagyobb nyertesek

Legnagyobbak azért, mert a kategória győztesek előtt számtalan különdíjas tervezőt is a színpadra szólítottak, akik szponzori felajánlásokat tudhatnak magukénak, úgy mint például a BKK új formaruhájának megtervezését.

A design és hagyomány kategóriában Vitányi Anna vihette haza a legjobb kiegészítőnek járó díjat, aki csillogó marhafejes kabátot álmodott a hagyományörző, de trendkövető magyaroknak. Ugyanebben a kategóiában a legjobb öltözékért járó díjat Somogyi Alett vihette haza, aki a suba díszítéssel ellátott ruhát és filc táskát vitt kifutóra.

A kortárs kategória kiegészítő fődíját Nagy Móni és Hendzsel Ilona kapta. A MIMM elnevezésű páros hatalmas nyakláncokkal pályázott a versenyre, melyek nem feltétlenül kiegészítőként funkcionálnak, hiszen a legbátrabbak még sokat mutató öltözékként is viselhetik a gyönyörű, ám villantás gyanús darabokat.

Az est fő-fődíjasa, a kortárs öltözék kategória győztese Farkas Anett, Zsindely nevű kollekciója lett. Az építészhallgató hölgy Makovecz Imre alkotásait vette inspirációnak a ténylegesen zsindelyekből készült ruhakölteményekhez.

 

Epilógus

A közel egy év alatt, mely a két pályázat lezárása között eltelt, úgy tűnik, a szervezők kellően átrágták magukat a temérdeknyi sajtóvisszahangon és tudatosan próbálták meg kijavítani az elsőre gyenge lábakon álló eseményt. Mindezt sikeresen és nagyvonalúan. Bár apró hibáktól most sem volt mentes a nap, de bőven a bemutatók középszínvonala felett teljesítettek. Valójában az egész esemény főszereplői a tervezők voltak, akik a tavalyihoz képest sokkal jobbat és nagyobbat alkottak, színesebb tradíciókat és hagyományokat elevenítettek fel. Egy cseppnyi merészséget és bevállalós filozófiát még hiányoltunk az olykor sablonos vagy egyszerűbb alkotásokból, de összességében idén sokkal nagyobb mosollyal hagytuk a hátunk mögött az eseményt, mint tavaly.

Székely Krisztina

Fotók: Holecz Endre