2010. március 28.
Bencsik Andrea flamenco estje
A művészetek valahol mélyen összefonódnak, lényegüket tekintve egyazon tőről fakadnak. Ha ezt valaki mégsem hinné el, Bencsik Andrea divattervező március 25-i bemutatója kellő bizonyítékot szolgáltatott a Merlin Színházban.
Az estet rendhagyó módon egy színházteremben rendezték meg, ebből már eleve gondolhattuk, hogy nem egy klasszikus értelemben vett divatbemutatót láthatunk majd. A flamenco szót olvasva a jegyeken maximum kellemes zenei aláfestésre számítottunk, arra a varázslatra semmiképp, ami pár percen belül spanyol földre repített minket.
Flamenco varázslat
Bencsik Andrea neve nem igazán ismert még a hazai divatvilágban. Egyrészt azért, mert még nem régóta van a pályán. Ez volt az első önálló bemutatója, bár barátaival közösen szervezett rendezvényeken már sikeresen szerepeltette ruháit. Másrészt az általa tervezett ruhák egy elég szűk rétegnek szólnak.
Ezen az estén nem a ruhákon volt a hangsúly, de nem is a zenén vagy a táncon: egy olyan összművészeti egyveleget adtak elő a modellek, zenészek és táncosok, hogy a kiemelkedő színészi játék ellenére sem színházban éreztük magunkat, hanem Spanyolországban, a flamenco hazájában. Magával ragadott minket ez a világ: családi és szerelmi drámák szemtanúi voltunk, nevettünk és sírtunk, megborzongtunk és elandalodtunk. Ugyanaz a tánc és ugyanaz a zene elképesztő mélységgel tudta kifejezni a legellentétesebb érzelmeket és hangulatokat, egyszerre volt drámaian sötét és az élet elemi örömét hangsúlyozó, ugyanabban a pillanatban tragikus és vidám.
És hogy hogyan illett bele ebbe a képbe egy divatbemutató? Tökéletesen. Az öt modell mindig abban a pillanatban jelent meg a színpadon, amikor kellett, jelenlétük, s a bemutatott ruhák sosem zavarták, hanem kiegészítették a zene és a tánc keltette hangulatvilágot.
Energikus színek
A tervezőnő ruhái szintén a flamenco életérzést adták vissza, viszont pont ezért viszonylag kis létszámú lehet az a csoport - a flamenco rajongók köre -, amely bátran viselné valamelyik ruhát. Andrea egyébként nem véletlenül választotta ezt a keretet, ő maga is nagy tisztelője és művelője a flamenco táncnak: évek óta tanulja Spanyolországban, ezen az estén pedig fel is lépett egy néhány perces – nagyon meggyőző – bemutató erejéig.
A kollekció másik ihletői az Aura-Soma® Egyensúly üvegek voltak. Ez tulajdonképpen 108 különleges üveg; egy színrendszer, hiszen mindegyik üveg két szín kombinációját tartalmazza. Mindegyik üvegnek szín-energiája és egyedi jelentése van, ezek közül 25-öt használt fel a tervező, például a korall-türkiz, kék-zöld, türkiz-zöld, sárga-arany, türkiz-magenta párosításokat.
A ruhák a vad, élénk színeknek, és a felhasznált selyem és szatén anyagoknak köszönhetően éppolyan szenvedélyesek voltak, mint a flamenco, nemcsak az estélyik, hanem az utcai ruhák is bővelkedtek a nehézselyem fodrokban. Az egyetlen „könnyű” darab a műsor átkötéseit táncoló hölgy ruhája volt: egy teljesen egyszerű selyem szoknya strasszos fűzővel, mely azonnal életre kelt, ahogy táncolni kezdett viselője.
A művészet lényege
Egyre több tervező hagyja el a divatbemutató hagyományos kereteit, és alkot úgynevezett „alternatív” divatszínházat, zenével, mozgással vagy vetített képpel és színjátszással egybekötött produkciót. Alternatívnak mondjuk őket, holott lehet, hogy pont ezek a tervezők értik meg a legtöbbet a művészet lényegéből, és amit adnak, az nem csak egy adott rétegnek, hanem mindenkinek szól.
Ádám Judit
Fotók: Holecz Endre