Ékszerkultusz, avagy a sétáló ékszerüzletek, és a kútlánc
Aranygyár
Arra vonatkozóan, hogy pontosan hány kiló nemesfém ékszert vásárolnak a magyarok egy évben, nem sikerült megfelelő adatot találni, de a megkérdezett ékszerkereskedelemmel foglalkozó vállalatok munkatársai szerint Magyarország még napjainkban is igen jelentős volumenű aranyfogyasztó. A magyar emberek egy bizonyos társadalmi rétegének még mindig az arany az egyik vagyonmegjelenítési formája, ami két dolgot jelent. Az ékszereket értékállóságuk miatt (a törtarany felvásárlási ára töredéke egy ékszer értékének, így ez a teória nem helytálló) egyfajta befektetésnek tekinthetőek, míg másfelől a társadalom irányába hivatottak a viselő státuszát szimbolizálni. A díszítő funkció ezekben az esetekben háttérbe szorul.
Arany/verseny láz
Lan Anh Nguyen Luu szociálpszichológus a következőket mondja a jelenségről: a túlzásba vitt ékszerviselést nyílvánvalóan több oldalról is meg lehet közelíteni. Az egyik ilyen az énmegjelenítés. Az ékszer, amit hordunk, valamilyen szinten szimbolizálja az egyéniségünket, a belső énképünket. Akik sok, drága ékszert hordanak, azt próbálják meg kommunikálni a világ felé, hogy ők értékes emberek. Ez lehet az egyik módja a kisebbségi komplexus kezelésének is, hiszen az egyénnek valahol legbelül problémája van önmagával, de ezt a kifelé irányuló kommunikációjában épp az ellenkezőképp próbálja megjeleníteni. A nagy mennyiségű, drágaköves, nemesfém ékszerek a gazdagság, ezáltal a hatalom, és a státusz szimbólumai is lehetnek. Másik fontos megközeltés, mely a fentiekkel összefügg, a versengés. Az ember alapjában véve versengő természetű. Mindenki szeretne valamiben kitűnni, elsőnek lenni. Ez a késztetés leghansúlyosabban gyermekkorban van jelen, és a szocializálódás folyamán sokaknál csökken, de egyes egyéneknél majdnem semmit sem változik felnőtt korra.
Példa(kép)
Másik megközeltési pont a kötődés. Vannak olyan ékszerek, amelyket azért hordunk, mert olyan személytől kaptuk őket, aki fontos számunkra. Mivel vannak társadalmi csoportok, ahol az ajándékozás gyakran korlátozódik szinte csak ékszerekre, így előfordulhat az, hogy pusztán a kötődés miatt valaki mind a 10 ujján gyűrűt hordjon. Sokat számít a család, a környezet a neveltetés. Az énkép kilalkulásában nagyon nagy befolyásoló erővel bírnak a szülők. Ha valaki azt látja, hogy az apukája kútlánc vastagságú láncot hord, elég valószínű, hogy felcseperedve ő is szívesebben díszíti magát látványosabb ékszerekkel, mint azok, akik szolídabb kiegészítőket használó családban nőttek fel. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik az is, hogy vannak olyan kultúrák, ahol a normálisnál nagyobb mértékű ékszerviselésnek hagyománya van. Gondoljunk csak a különböző primitív törzsekre, ahol a testékszerek, karperecek, láncok, és gyűrűk tömkelegét fedezhetjük fel a törzs tagjain. Másik érdekes szokás például az arab asszonyoké, akik azért hordják magukon minden ékszerüket, mert ha a férjük elkergetné őket otthonról, csak azt vihetnék el magukkal, ami rajtuk van. Ismerve az arab világ viszonyait érthető, ha az ott élő nők kisebb ékszerüzlet kirakatának érzetét keltik.
Ahogy fent utaltam rá, a túlzott ékszerhordás is lehet egyfajta függőség. Lan Anh szerint vannak esetek, amikor már az egyén annyira megszokja az általa hordott ékszereket, hogy azok testképének részévé válank. Ez azt jelenti, hogy, ha nem hordhatják a már megszokott ékszereiket, az kényelmetlen érzést okoz. Ahhoz hasonlót, mint mikor az ember meztelen. A fentieket figyelembe véve tehát ne botránkozzunk meg legközelebb, ha valaki súlyzónak megfelelő nagyságú aranymedállal jön velünk szemben az utcán, neki ez az énképe.
Papp Emőke