2011. január 7.

Hagyjuk a gyereket gyereknek lenni! 

Kis Anett jegyzete

Zseni vagy pedofil? Sokakban merülhetett fel ez a kérdés Tom Ford legutóbbi, botrányos, „kislányos editorialja” láttán. Fordot a sorozat megjelenése után számos kritikával illették. Volt olyan fórumozó, aki egyenesen megtiltaná a tervezőnek, hogy valaha is apa legyen, míg mások szexistának és pedofilnak titulálták. Persze elintézhetnénk a dolgot annyival, hogy Ford is csak egy meg nem értett zseni, mégis gondolkodóba esünk: vajon hová tart a divat?

Ha véletlen mégis ismeretlen lenne a sztori: a meglepő alkotásairól ismert tervezőisten lehetőséget kapott arra, hogy felkavarja a francia Vogue lefolyójában azt a bizonyos vizet és olyan editorialokat készítsen, amelyekben például Crystal Renn a plasztikai műtétek rabjaként pózol.

Persze ez a téma is megérne egy hosszabb értekezést, azonban a legtöbb kérdést felvető képsorozat mégis csak az, amelyben nyolc-tíz éves kislányok tökéletesen belőtt hajjal, profi sminkkel és toptervezők lekicsinyített ruháiban pózolnak, akárcsak a nagyok.

Egyrészt a sorozat üdvözítendő, mert megmutatja, a divat mindenkié. Egyre több helyről látjuk ugyanis, hogy a divatvilág kiterjed. Ma már nemcsak a hírességek és úgymond celebek kiváltsága, hanem igenis bárkiből lehet divatikon. Gondoljunk csak például a transzvesztita modellekkel készült editorialokra…  

De nem is kell ilyen messzire mennünk, hiszen szintén a szóban forgó lapban jelent meg Tom Ford másik meghökkentő sorozata is, amelyben idős emberek kompromittáló helyzetekben ékszereket mutattak be. Mi ez, ha nem a divat állandóságának és kortalanságának kézzel fogható bizonyítéka?

A másik oldalon viszont igen elgondolkodtató, hogy meddig lehet elmenni szó nélkül a divat fiatalokra gyakorolt hatása mellett? Nem véletlen, hogy például a mostanában oly sokat emlegetett aleXsandro Palombo egyik rajzában egyenesen pedofilok ajándékaként címkézte a kislányos fotósorozatot… (Mellesleg a fotókon valóban a francia "cadeaux", vagyis ajándék szó olvasható.)

Persze mindannyian tisztában vagyunk Tom Ford olykor meghökkentő stílusával - sőt valószínűsítem, hogy legtöbben épp azért szeretjük -, de ez az editorial mégis elgondolkodtat.

Nem gondoljuk-e például azt, hogy azzal, hogy engedjük, hogy a divat a fiatalokra - sőt most már a gyerekekre is - ekkora hatást gyakoroljon, azzal igen nagy veszélybe sodorjuk őket? Ők ugyanis a legfogékonyabbak az őket körülvevő világra.

Eleve van bennük egy hatalmas adag hasonlítani akarás. Emlékezzünk csak arra, hogy milyen lenyűgözőnek láttuk kislányként Anyu ékszereit! Aligha létezik olyan ifjú hölgy, aki ne próbálná fel legalább egyszer az anyukája magassarkúját vagy ne kenné magára a nővére rúzsait…

Szinte minden második amerikai filmben látunk erre példákat. De elég, ha mondjuk a Született feleségek Gabijának kislányára gondolunk. Gyakorlatilag minden részben van egy olyan jelenet, amelyben az egykor fotómodell anyuka letorkollja a lányt, mert az a parfümjeivel és sminkszereivel játszik. Juanita Solis ugyanis korántsem olyan csinos és gyönyörű, mint ex-topmodell anyukája, de azért titkon mindig is arra vágyik, hogy olyan legyen, mint ő.

Igen, a gyerekek is legyenek stílusosak, de mindenképpen rájuk kell erőltetnünk a divat támasztotta elvárásokat? Nem vesszük el tőlük a gyerekkort? Nem csinálunk belőlük kis felnőtteket és holmi utánzókat? Minden korosztálynak megvannak a maga életkori sajátosságai, és az, hogy ebbe ilyen drasztikusan beavatkoznak a divatdiktátorok, nem lehet, hogy könnyen személyiségtorzuláshoz vezethet?

És akkor itt persze folytathatnám a sort az anorexia, a mindenféle kóros fogyókúra, a fiatalkori plasztikázás és még isten tudja milyen eljárások taglalásával… Úgyis mindig jön valami új, valami még az előzőnél is vonzóbb…

De nem teszem, mivel nem fogok átesni a ló túloldalára. Hiteltelen lenne, ha divatújságíróként a divatról, mint holmi fejünk felett lebegő kardról beszélnék; azonban azt gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy a divat már nem csak a felnőttek privilégiuma, igenis az új kor ifjai már alapvető értéknek tekintik a megjelenést. Ám vajon hova vezethet a folyamat, amely mindenkit bevon a divatkörforgásra? Nem lehet, hogy a végén meglepődve kapkodjuk a fejünket, mert a most még gyerekcipőben járó kislányok felnőtt korukra igazi konzumbarbikká válnak?

Tudniillik a divatnak igenis meghatározó szerepe van a társadalomban és ez bármily meglepő, nem a 21. század újdonsága… Mark Twain, aki a maga korában még mit sem sejtett Tom Ford kislányokkal készült fotósorozatáról, azt mondta: „A ruha teszi az embert. A meztelen emberek kevés, vagy semmilyen befolyással nem rendelkeznek a társadalomban.”

Összegezve, lehet szidni Tom Fordot, de talán több értelme lenne elgondolkodni azon, hogy a gyerekek csak elszenvedői ennek a folyamatnak és mi, felnőttek vagyunk azok, akik ezt befolyásolni tudjuk. Hagyjuk a gyereket gyereknek lenni! Talán éppen ez az, amire Ford fel szerette volna nyitni a szemünket, nem?

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: