2009. december 3.

Ki öltöztet?

Manapság ha divatról beszélünk, egyre nagyobb figyelmet kap a gyermek, mint a divat iparág egyik legújabb célközönsége. Már korán, óvodás korban elindulnak az egyéniség fejlődésének külső megnyilvánulásai. Ebben a nagyon kényes időszakban fogalmazódik meg először a kamaszkorban legfontosabbá váló „ki vagyok én” kérdés, amely az önértékelés, későbbiekben pedig a társadalomban való elhelyezkedés egyik alapja. Hogy miben és mennyire enged a szülő gyermekének, illetve hol vannak a határok az öltözködési szokásokban, nagyon változó.

Divathullámok

A divatozás már nem csak a felnőttek privilégiuma. Az 1990-es években elindult egy egyre nagyobb közönséget magával sodró hullám. Egyre több tervező fordul az ifjúság felé, a rajzfilmek mesehősei egyre több formában lelhetők fel ruházati termékeken és használati tárgyakon. A mai kisgyermekes szülők többségét gyermekként még nem érinthette meg az a színes, pörgő, hősökkel dúsított mesevilág, amely a mostani gyerekeknek már természetes. Anno meséket olvastunk, a moziban nem igazán voltak még animációs rajzfilmek, hőseinket képzeletünk, fantáziavilágunk színezte ki, öltöztette fel.

Gyermeki gardrób kialakítása

A szülő ezért aztán habozik, mennyire engedjen a kereskedelem kínálta dömpingnek. Jó–e az a gyermeke fejlődésének, hogy engedve a csábításnak hagyja az aktuális mesehősöket felsorakoztató és a trendnek megfelelő gyerekruhákat elözönleni a ruhásszekrényben. Vagy inkább az olcsóbb, minőségi ruhákat vásárolja meg, bár az is egyfajta megoldás, ha olyan alig használt ruhákat vesz, amelyek azért minőséget képviselnek. Azután mikor elkezd az oviba járni a gyerkőc, a szekrény előtt állva egyszer csak felhangzik a számunkra már oly jól ismert kérdés: mit vegyek fel?

Az egyéniség kifejezésmódja

Ez persze először meglepő lehet, a szülőben felmerül egy csomó gondolat. Eddig ő öltöztette kislányát, kisfiát, az ő ízlésének megfelelően, persze a praktikumot és anyagi lehetőségeket figyelembe véve. De a gyermek egyre tudatosabban nézi önmagát, környezetét és ily módon egyre jobban igényt tart az önkifejezésre.  A gyerek énképe egyre erőteljesebben elkezd formálódni.

Énkép kialakulása:

Ki választ?

Már nem biztos, hogy a szülő által preferált kis fodros szoknya vagy kantáros nadrág a csemete kedvenc ruhadarabja. Elkezdődik a huzavona, a kompromisszumok keresése. Ám a végső döntés leginkább a szülőn múlik. Az ő nevelési hozzáállásától függ, hogy az óvodába a gyerek a maga választotta kis mesefigurás felsőben megy aznap, vagy épp ellentmondást nem tűrően a szülő szabja meg, mit is viseljen. Internetes közvélemény kutatatás azt mutatja, a szülők többsége az előbbiekhez tartozik. A megfelelő szelíd irányítás mellett a gyerek öltözködése és stílusának kifejlődése szépen formálható. Természetesen nagyban befolyásolja az is, otthon mit lát a szülőktől, hogy azok számára fontos-e az ápolt megjelenés. A szülői igényesség ugyanis a gyermek számára példaértékű lehet.

Gyakorlati szempontok

Azonban nem árt figyelembe venni a funkcionalitást sem. A gyerekek az oviban játszanak, tornáznak, csúsznak-másznak. A legszebb, ünneplő ruhájukban ez nem a legkényelmesebb tevékenység. Fontos, hogy a ruházatuk a mozgásukhoz igazodjon. Könnyű pamut ruhák, réteges öltözködés, praktikus záródások. Tehát minden, ami a kényelmüket és egészségüket szolgálja. A ruhatár, amiből akár szülő vagy gyermek egyaránt tud választani, jól átgondolt és összeválogatott legyen. De azért az ünnepekről se feledkezzünk meg, hiszen minden szülő szereti szépen felöltöztetni a gyerekét.

Kirakati babák és rivalizálás

Amikor a szülő túlzásba esik, akkor láthatunk pici, tökéletes, makulátlan igazi babákat sétálni, jönni-menni. Akik még az óvodában, játszótéren is szép cipellőkben, tündi-bündi kis ruhácskákban pózolnak. Jön a kérdés, ezekben a „kirakat ruhákban” vajon mennyire tudják megélni e csöppségek felszabadultan gyermekiségüknek mivoltát? E tökély megjelenése ugyanakkor a többi kicsi számára gondokat is okozhat. Elkezdenek viszonyítani: „Ha a Julcsinak ilyen van, nekem miért nem lehet…?” A rivalizálás a gyerekek között elkerülhetetlen, hozzá tartozik a személyiségfejlődésükhöz. Köztudott, hogy a gyermeki őszinteség időnként kegyetlen tud lenni, s akaratlanul is könnyen sebeket ejthetnek a másik lelkében, önbecsülésében. Az öltözködés is egy ilyen célponttá tud válni.

Stílusra nevelni

A nevelés elengedhetetlen része a tolerancia, amellyel a mások iránti odafigyelést és tiszteletet közvetítjük és gyakoroljuk. A legmenőbb ruhás kislány vagy kisfiú is „csak” gyerek, ugyanúgy, mint a többi. A szülői befolyás az öltözködésben meghatározó és felelősségteljes feladat, de nem baj, ha engedjük csemeténket az önkifejezés e formájában is lassan kibontakozni. Ha pörgős szoknyát vagy mesefigurás felsőt szeretne, ám legyen, hisz ha ő jól érzi magát a bőrében, akkor mi is örülünk az ő örömének.

Ungor Tímea

Fotó: aufeminin.com;robedelamariee.com,
purepeople.com

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: