Kérlek várjál, a képek átméretezése folyamatban van...
fooldalhirekdivatferfidesignsminkfotokjatekforum

2009. november 10.

Megérinthetetlen boldogság

Mikor megvan mindened, s még sincs semmid. Erről szól a Kifutón a semmibe című film, meg Giaról, a szupermodellről, aki folyamatosan kereste a boldogság azon szegletét, mely az emberi szemek elől láthatatlan. Csillogás, szerelem, divat és drogok - egy élet része, mely túl korán ért véget. S a boldogság valóban érintetlen maradt!

Ami összeköt: a divat!

Ki ne vágyott volna már sok pénzre, csillogásra és hírnévre?! Gia Marie Carangi mindent elért, amiről egy nő valaha is álmodhat. A Vogue címlapjáról nézve boldognak és tökéletesnek tűnt, élete azonban korántsem volt ennyire álomszerű. Története átlagosnak is nevezhető, hiszen nem ő az első, aki a rivaldafényből a mélybe zuhant, mégis személye, egyénisége és tragikus sorsa egyedivé, meghatóvá teszi.

Egy név: Gia

Gia 1960. január 29-én született Philadelfiában. Testvére, Joe így emlékszik rá gyerekként: „A szoba egy része csak az övé volt. Az itt lévő ágyon sorakoztak a babái, úgy, mint minden más átlagos lánynak.” Családi életük azonban nem volt szokványos. Állandóan veszekedő szülei 1971-ben különváltak. Gia édeanyja, Kathleen elköltözött, majd hamarosan ismét férjhez ment. Gia ekkor volt 11 éves, s mivel nagyon közel állt anyukájához, ezért megviselték a történtek. A válást követően szinte senki nem figyelt rá, ezért tinédzserként bármit megtehetett, amit csak akart. A zenében és a koncerteken lelt második otthonra. Imádta Dawid Bowie-t és folyamatosan lázadt. Édesanyja elmondása szerint már ekkor bárkit bárhol szájon csókolt, legyen az lány vagy fiú.

A tinédzser éveinek közepén jött a lehetőség, melyet megragadott. A család egyik barátja, Joe Petrelis elkészítette első képeit, melyen nemcsak szép, hanem különleges és természetes volt. „Nem tudom megmondani, hogy csinálta. Gia ösztönösen érezte, hogy mit kell csinálni a kamera előtt, ezért vált nagyszerű modellé.” - mesélte Joe később. Aztán 1978-ban New Yorkba ment szerencsét próbálni. Anyukája lent várta egy kávézóban, míg Giat meghallgatta Wilhelmina Cooper, egy modellügynökség vezetője. Szerződést ajánlottak neki, s dolgozni kezdett. Mindenki meglepetésére a sok szőke modell közül kiemelkedett és karrierje elindult a csillagok felé. A fotósok szerették, mert laza és könnyed volt. 1978-ra olyan nagy újságok címlapjain jelent meg, mint a Cosmopolitan vagy az amerikai Vogue.

Miközben milliárdokat keresett, magányos volt. Michael, a másik bátyja így emlékszik: „Egyedül volt és keresett valakit, aki szeretni tudja. Néha az éjszaka közepén megjelent a házamnál és arra kért öleljem meg.” Később - 1978. októberében - adódott egy munka, mely hatást gyakorolt egész életére. Épp Cris von Wangenheim fényképezte, mikor jött a hirtelen ötlet: ha marad a fotózás után, akkor csinálnak néhány meztelen képet. Gia egy kerítés mögött állt, teljesen meztelenül esetlen törékenységet sugallva. Cris feloldva a magányos pózt, megkérte a jelen lévő ismert sminkest, Sandy Lintert, hogy vesse le ruháit és álljon a másik oldalra. Megtette, a képek pedig elkészültek. Ezek a fotók később bejárták a világot, akárcsak a szárnyra kelt hír: Gia beleszeretett Sandy-be. Nehéz megmondani, hogy szerelmük mennyire volt valós és élethű, de az biztos, hogy a vonzalom nem hiányzott. „Virágokat küldött és udvarolni kezdett, melyet imádnivalónak találtam. Végül jártam vele.” - mesélte Sandy. Kapcsolatuk mindvégig viharos és heves volt.

Sandy LinterrelSzerették egymást, de mégsem valósult meg a teljes összhang. Majd Gia életében egyre nagyobb szerepet kaptak a drogok, főleg 1980-től, mikor Wilhelmina Cooper tüdőrákban meghalt. Az akkor még mindig túl fiatal és szeleburdi Gia nem tudta feldolgozni támogatójának elvesztését. A drogok nemcsak a bulik, hanem a hétköznapok részévé váltak. A boldogtalanság és a problémák ellenszere a heroin lett. Ha kellett, ezzel feküdt le este vagy így kelt fel reggel és állt a gépek elé. Nem számított mások véleménye, nem törekedett diszkrécióra. Csak a boldogság piciny szeletéért küzdött a rivaldafényben.

A helyzet egyre rosszabb lett. Az 1980-as Vogue fotózáson már ott voltak a tűnyomok a karján. A megkeresett pénzt drogra költötte. Szakmai karrierje leáldozni kezdett. Lassan senki nem akarta alkalmazni, mert a fotózások közben is lőtte magát, sokszor elaludt vagy önkívületlen állapotba került. Több leszoktató program után sem volt teljesen tiszta. Mikor New Yorkba visszatérve az egyik ügynökség vezetője, Monique Pillard a munkaszerződés aláírása előtt arra kérte, hogy mutassa meg a karját, csak ennyit válaszolt: „Nem. Akarsz alkalmazni vagy sem?” Alkalmazta, bár Gia már korántsem volt a régi. Az 1982-es Cosmpolitanban szerepelt utoljára a címlapon. Droggal való vívódásának az akkor még kevésbé ismert betegség, az Aids vetett véget. A haldokló lányhoz nem engedett senkit közel az édesanyja, mert szerette volna, ha mindenkiben egy szép modell arca marad meg. Gia szervezete végül feladta és 1986. november 18-án, huszonhat évesen meghalt.

És egy film: Kifutó a semmibe…

A modell életének bemutatása jól sikerült. Többek között azért, mert Angelina Jolie látható a főszerepben, akinek szépsége és színészi játéka is elragadó. Ha kell, akkor laza, ha kell, akkor csábos. Ebben a filmben nincsenek korlátok: nők és férfiak ruha nélkül, lopott vágyak azonos neműek között. A történet szinte lépésről-lépésre követi Gia önéletrajzát, mégis vannak momentumok, melyek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezzel nemcsak érdekesebbé teszik a filmet, hanem gondolkozásra is késztetnek.

Kifutó a semmibe„Anya: - Nézd magad. És nézz meg engem.  Nézz minket. Nézd, milyen csinik vagyunk. Az vagyok. Én vagyok a legcsinibb csinibabább. Gia: - Te vagy. Te vagy a legcsinibb csinibabább!” Hangzik el a film elején az édesanya szájából. A legcsinibb csinibaba, Gia pedig valóra váltott egy álmot és egy röpke pillanatra az egész világ a lábai előtt hevert. Többek közt az a divatvilág, mely gazdagságot, csillogást és szépséget ígér. Melyre oly sokan vágynak, vágytak és vágyni fognak. Egy életre, mely mégsem egészen olyan, mint amit az újságok címlapjai hirdetnek. A Kifutón a semmibe című film első öt percében elhangzik a mondat, mely determinálja a későbbi eseményeket: „A divat nem művészet. A divat még csak nem is kultúra. A divat csak reklám. És a reklám, az pénz. És minden egyes dollárét, amit megkeresel vele, valakinek fizetnie kell!” Azon lehet vitatkozni, hogy a divat művészet-e vagy sem, viszont azon aligha, hogy ezt a filmet minden divatrajongónak látnia, éreznie, értenie kell!

Gia Marie Carangiról még bővebben itt

Szlopóczki Janka

Forrás, fotók: Kifutó a semmibe (1998),

thegiacarangiproject.com,

giacarangi.org,

inoutstar.com


Répási Krisztina 2010-03-31
Szegény....A film nekem is tetszett!
Pintyőke 2009-11-11
hát elég durva a film nem mondom, pláne, hogy valós történet....
lili 2009-11-10
Jó volt a film, tetszett.

1956 - 2016 divatbemutató a H...

Sajátos módon emlékezett az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a Hello Baby Bar.»»

Bemutatkozott Magyarországon ...

Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! »»

Megérkezett a Yamuna forradal...

Különleges hatóanyagok, holisztikus szemlélet, kimagasló ránctalanító hatás, a hagyományos eljárások és a modern technológia ötvözete.»»

LEVI’SŸ FOTÓVERSENY

Többek között hazaviheted új kedvencedet is, az új 700-as farmert!»»

FashionTime on Facebook
«123456»

„Gyönyörű és tar Barbie...

Kopasz Barbie baba a daganatos kislányokért.»»

Magyar divattervezőről koppin...

Kate Spade Rómeó és Júliás könyvtáskáját már korábban "feltalálta" Szilas Rita!»»

Arckezelést kislányoknak?

13 év alatti lányokat vár egy angol szépségszalon!»»

Túl sok rongyod van?

10+2 szabály vásárlásmániásoknak!»»

Mutasd a cipőd, megmondom, ki...

Cipőnk stílusa sok dolgot elárul rólunk!»»

Hátrányból előnyt

Akár testi hibánk is lehet szexepilünk; a lényeg az optimizmus!»»