„Madonna is fashion!” (Jean-Paul Gaultier)
I. rész

Ki annyira varázslatos és elragadó személyiség, hogy képes évről-évre újat mutatni? Ki az, aki rengeteg átváltozáson át is megőrizte azt az energiát, amellyel újabb és újabb generációkat képes meghódítani? Ki az, akinek egymás után tizenhat, a legjobb öt közé jutó száma megdöntötte az amerikai rekordot, amelyet addig a Beatles tartott? Ki az, akinek minden albumáról legalább egy szám divatot és kultuszt teremtett? Ki az, aki töretlen sikert mondhat magának hosszú évtizedeken át? Ki az, aki mind külsejét, mind stílusát folyton megreformálja, ezáltal új arcát mutatja a közönségnek? Ő nem más, mint Madonna. A popikon, a stílusikon, a divatikon.

Gyerekkor

1958. augusztus 16-án, Michigan államban, egy konvencionális olasz családba született egy kislány: Madonna Louise Veronica Ciccone. Éppen világra jöttekor söpört át a bolygón a szexuális forradalom, amely nagy változást hozott a nők, és így Madonna életébe is. Hat éves korában édesanyja meghalt, apja újranősült, és a katolikus vallást erőltette, de Madonna sem édesapjával, sem mostohájával nem találta meg a közös hangot, igazi lázadó tinédzser volt: feltűnően öltözött és kihívóan viselkedett, mindemellett kitűnő tanuló és sportoló volt. Ennek köszönhette, hogy az érettségije mellé a Michigan-i Egyetem táncösztöndíját is megkapta, de egy év után otthagyta az iskolát, hogy a Nagy Alma felé vegye az irányt, és sztár legyen belőle.

Kezdetek

1978-ban New York-ba költözött, ahol csak tánctudására és akaraterejére támaszkodhatott. Igaz, egyikben sem volt hiány, hiszen naponta átlag öt órát gyakorolt. Ennek eredményeképp nemsokára egy színtársulatnál táncolt, majd egy koreográfus mellett dolgozott. Már ekkoriban felfigyeltek különleges megjelenésére és stílusára. Később énekórákat vett és háttérénekesként dolgozott. Ezután önálló karrierje is kezdetét vette, ugyanis 1983-ban megjelent saját nevével fémjelzett lemeze. Az áttörést a Holiday című dal hozta meg számára, amellyel a listák élére került. Ehhez a számhoz, a Lucky Star-hoz és a Borderline-hoz klipet is készítettek, amelyek Madonna első, a '80-as évek popkultúráját tükröző fazonját illusztrálták.

Like a virgin?

Legelső albumának slágerei még mindig a listákon szerepeltek, amikor Madonna már második albumát jelentette meg: 1984-ben, Like A Virgin címmel. A címadó dal óriási sláger lett, egyike minden idők legjobb tíz dalának a brit slágerlistán, és amely után már Michael Jackson méltó vetélytársaként emlegették a kezdő énekesnőt. Cicanadrágban, szűk holmikban, nagy bizsukkal és borzos hajjal hódított, és az emberek többsége megveszett eme fura megjelenésért. A sikert az is méltán példázza, hogy előfordult, hogy a turnéjegyeit mindössze két óra alatt eladták. Erről az albumról még a Material girl c. dal vált világhírűvé, amelynek klipjében Madonna a szexszimbólum Marilyn Monroe-t alakította, de Madonna leszögezte: ,,Marilyn Monroe áldozat volt, én nem.". Victor Vidal, Madonna fodrásza szerint Madonna is ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, mint Monroe - szexualitás és nőiesség -, de ő ezeket már a saját céljainak elérésére használja fel. ,,Valaminek a szimbóluma akarok lenni. Ez az, amit győzelemnek hívok. Ha kiállsz valamiért. Amennyire meg tudom ítélni, Marilyn Monroe is ezt tette, kiállt valamiért.” – nyilatkozta az énekesnő egy interjúban.

Filmvásznon és a házasságkötő teremben

Zenei karrierjével párhuzamosan Madonna a mozis világ felé vette az irányt a következő évben. A Kétségbeesve keresem Susant és a Ki ez a lány? főszerepeiben ugyanazt a hóbortos, laza, botrányos, ámde szexi lányt játszotta, mint akit énekesnőként is megismerhettünk. 1985-ben házasságot kötött – meglepő módon – Sean Penn filmszínésszel, de feleségként sem nyugodott le, sőt, ezt az időszakot nagy botrányok jellemzik. Megrökönyödést keltettek különleges fellépései, feltűnő öltözködése, hidrogén-szőke haja, erős sminkje és érdekes nyilatkozatai, Penthouse- és Playboy-béli aktfotóiról nem is beszélve. Voltak azonban olyanok, akik szimpatizáltak vele, és nem nézték rossz szemmel, hogy az énekesnő-színésznő másképp fejezte ki nőiességét, mint ahogy azt mások tették. Néhányan még bátorkodtak koppintani is a stílusát. Végül két év múlva elvált Penn-től és ismét a zene került középpontba.

Erőteljes kontrasztok

Felülmúlta a felülmúlhatatlant '86-ban: még több botrányt okozott Papa Don't Preach c. dalával, amely olyan nőkről szól, akik házasságon kívül esnek teherbe. A szókimondó Madonna nagyon elütött a többi énekestől. Kinézetben is: ebben az időszakban hol a korábban megismert hollywoodi imázsát, hol rövid hajú, fiús arcát mutatta közönségének. Kaméleonszerűsége már ekkor megmutatkozott, világosan kirajzolódott különleges, változó imidzse, amely csak rá volt jellemző.

„Life is a mystery, everyone must stand alone”

1989-ben elkészült Like A Prayer c. videója, amely ismételten nagy felháborodást keltett, különösen egyházi körökben. Ugyanis nem elég, hogy a klipben könnyező Jézus-szobrot láthatunk, de Madonna egy szál ártatlan fehér hálóingben táncol égő keresztek előtt – immáron barna hajjal! –, ráadásul egy afroamerikai pappal csókolózik. Ez volt az oka, hogy a Vatikán szinte szó szerint kiátkozta őt, de Madonnát nem érdekelték az efféle korlátozások. Provokálni akart, mert jól tudta, hogy a rossz reklám a legjobb reklám. A terve bejött, hiszen ez a botrány (is) nagyot lendített karrierjén, egycsapásra világhírű lett. Míg az értelmiség Madonna jelképeinek fontosságáról és korát meghaladó határozott őszinteségéről áradozott, addig a Pepsi egy több millió dolláros reklámszerződést vont vissza tőle. Megosztotta a közönséget, de végérvényesen beírta magát a stílusikonok közé.

A csúcsos melltartók viselője

1990-ben két nagylemeze is megjelent: I’m breathless, illetve egy másik The Immaculate Collection címmel. Ráadásul ekkor indult Blond Ambition nevű világ körüli turnéja is, amely első számú popdívává és szexszimbólummá avatta őt, ugyanis ekkor minden erkölcsi és társadalmi szabályt felrúgott: maszturbációt színlelt és biszexuális táncot lejtett a színpadon. A nőiesség ellentmondásos szerepeit próbálgatta olyan kosztümökben, amelyeknek már a puszta látványa is sokkolta az emberek többségét, és erre még rákontrázott a bennük végzett nem éppen megszokott koreográfiákkal, amelyeket leginkább színes bőrű táncosokkal adott elő. Ezzel újabb témát szolgáltatva az embereknek: vajon ezekkel a merész, Gaultier által tervezett ruhákban Madonna a nőkért harcol vagy a szexualitásával a publikumot manipulálja? Eme korszakának legjellegzetesebb stílusjegyei a csúcsos melltartó és a hosszú lófarok. Mindkettőt sokan utánozták a későbbiekben.

„Strike a pose... Vogue”

1991-ben ismét világslágereket gyártott. Például a Vogue-ot, amelynek klipjében erős tónusú sminkben, barokkos ihletésű ruhákban tűnnek fel a szereplők, és amelyben az énekesnő tulajdonképpen a divatkonvenciókat figurázza ki: a fotózás menetét, a modelleket, a pózolást. Másik klasszisa ebből a korból a Lenny Kravitz által írt Justify My Love, amelyből egy fekete-fehér és túlfűtött klip készült. A videó olyannyira erotikus volt, hogy az MTV be is tiltotta a játszását. Ez a sors várt következő albuma, az Erotica címadó dalának klipjére is. Ezután, 1993-ban újabb világturné vette kezdetét: a The Girlie Show. Koncertkosztümjeit ekkor már az olasz Dolce&Gabbana tervezte, és innentől kezdve szoros barátság szövődött a művésznő és a tervezőpáros között, amely a mai napig tart. Ebben az időszakban sem vesztett Madonna a hévből, még mindig eklektikus a stílusa. Igaz, néhol bizarr, néhol sokkoló.

Provokációmentesség?

Következő albuma, a Bedtime Stories váltást jelzett '94-ben. Ezen a korongon a dalok már nem a botrányos fiatal lányt, hanem az érett és komoly énekesnőt tükrözik. Ekképpen öltözködése is más irányt vett, eldobta kislányos, extravagáns ruhadarabjait, és nőiesebb ruhák felé nyúlt. Következő albumán (Something To Remember) is ezt az irányvonalat követi. Mélyebb hangvételű dalok és a konzervatívabb stílus ideje jött el. A durcás lányból érett hölgy lett. Ezt kihangsúlyozandó 1996-ban ő alakította Evita Peront az Evita című filmmusicalben, amelynek betétdaláért Golden Globe-díjjal jutalmazták. Ekkoriban haját szelídebb szőkére festette, visszafogottan öltözött, és a forgatás alatt bejelentette, hogy gyereket vár Carlos Leontól, egy nála tíz évvel fiatalabb kubai edzőtől. Lánya, Lourdes Maria Ciccone Leon még ebben az évben megszületett. Egyes rajongók kezdtek aggódni, hogy az a régi, lázadó Madonna el fog tűnni az anyaság miatt, de megnyugtatta őket: ,,Bár a lányom tökéletesen megváltoztatta az életem, nem lettem szent.”. De valahogy mégis úgy tűnt, hogy ez az új kinézet nagyon decens, és a divatházak egyre-másra másolni kezdték Evita ruhatárát. Ezután másfél évig nem adott ki lemezt. Kiadta azonban Leon útját. A szakítás után a sajtó Antonio Banderas-sal hozta hírbe, de Madonna kijelentette: ,,Soha nem tudnék olyan fickóval járni, aki cowboy-csizmában jár", tehát a művésznőnek nemcsak saját, hanem párja külseje is fontos. Feltehetőleg lányáé is az lesz majd.

Újabb váltás

Az 1998-as Ray Of Light lemez titokzatos számai közül a címadó dal, a Nothing Really Matters és a Frozen is világsiker lett. Utóbbi dal klipjét az Angol beteg c. film sivatagi jelenetei ihlették. A végeredmény meglehetősen futurisztikus lett: az énekesnő fekete parókában, pókszerű mozdulataival, sápadt arcával a halál hangulatát idézi meg. Persze ez sem véletlen, hiszen ebben az időben Madonna nőiségének miben volta után kutatva rengeteget foglalkozott az ezotériával, ami a dalok dallam- és szövegvilágán, és öltözködésén is érződött. A '98-as Golden Globe-díj ünnepségen már hullámos és mézszőke hajjal jelent meg, megidézve a pre-raffaelista festményeket. Fejlődése gyönyörű: a vadóc kislány eljutott odáig, hogy az amerikai liberális értelmiségi fiatalok, az ún. middle youth képviselője lett. (Middle youth: A kilencvenes évek tipikus rétege. Azok a nagyvárosi középosztálybeli harmincas-negyvenes emberek, akik nem kívánnak még belépni a középkorúak kategóriájába, inkább szórakozni járnak, tanulnak, de közben gyerekeik vannak, házasságban élnek, tehát a társadalmi szabályokat is betartják.) A 1999-es év ráadásul óriási elismerést, Grammy-díjat hozott számára az Austin Powers-film betétdalaként énekelt Beautiful Strangerért, amelynek klipjében immáron már teljesen természetesnek tűnő szőke hajjal láthatjuk, és olyan öltözékben, amelyről a legkevésbé sem mondható el, hogy extravagáns, sokkal inkább puritán.


Folytatjuk...

 Kató Iringó


Fotók: geocities.com,
telegraph.co.uk,
knowledge-editor.zoomshare.com,
image.guardian.co.uk,
simplenomics.com,
eladies.sina.com.cn,
8notes.com,
news.bbc.co.uk,
skinz.org,
madonna.cz

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: