Kérlek várjál, a képek átméretezése folyamatban van...
fooldalhirekdivatferfidesignsminkfotokjatekforum

 Sophia Loren, a mediterrán gyöngyszem

Sofia új neve

 Egy lezárult korszak után, Sofia a Milano miliardia (A milánói milliárdosnő) című filmben tűnt fel ismét, melyben egy cukrászdai eladónőt alakított. Ez a film megalapozta későbbi nagy szerepeit, és a közönség imádta. Sofia szinte minden újságban a címoldalra került. Nem volt olyan férfi, aki ne szeretett volna bele reménytelenül, és nem volt olyan nő, aki ne akart volna kicsit is hasonlítani rá. Az új üdvöske mindenkire hatással volt: ezrek vágták ki fotóit az újságokból, és a nők tömegesen rohantak fodrászaikhoz, hogy olyan hullámos frizurát készíttessenek maguknak, mint amilyen Sofia Lazzaro gyönyörű arcát keretezte. A nagy pillanatra azonban még várnia kellett a fiatal színésznőnek.
Sofiát egy szeptemberi estén hozta össze a sors Carlo Pontival, a híres filmproducerrel, aki a Lux céget vezette. Nevéhez olyan filmek fűződtek, mint a Gioventú perduta (Az elveszett ifjúság) és az Il mulino del Po (Malom a Pó folyón). Ő fedezte fel Alida Vallit és Gina Lollobrigidát.  A Miss Lazio szépségversenyen találkoztak, ahová Sofia csak nézőként érkezett egy baráti társasággal. Carlo Ponti a zsűri tagja volt, s rögtön kiszúrta a tömegből az igéző szemű lányt, majd üzenetet küldött neki, hogy ő is vegyen részt a versenyen. A színésznő eleinte habozott, majd eleget tett az udvarias felkérésnek, és a versenyen 2. helyezést ért el.
Ponti, első találkozásuk után védőszárnyai alá vette a lányt a szakmában, lassan tanácsadójává vált Sofiának, s mint egy gondos atya, elnavigálta, igazgatta a filmezés sűrűjében. Később a producer így vallott az első találkozásukról: „Ha őszinte akarok lenni, azon az estén Sofiában elsősorban a szép nő érdekelt, nem a leendő nagy színésznő…”
Romilda asszony azonban nem vette jó néven, hogy ez a Carlo Ponti kitúrja őt a lánya életében betöltött szerepéből, és átvegye gondoskodását, támogató jelenlétét. Carlo megpróbált ugyan segíteni Sofiának, - épp úgy, mint a többi, általa tehetségesnek tartott fiatal színésznőnek – de néhány leszervezett kamerapróbán kívül egyebet nem tehetett a lány karrierjéért. Sofiának magának kellett bizonyítania, hogy ő sokkal több a naponta felbukkanó új, gyönyörű színésznőktől, nem csak egy dekoratív jelenség a filmvásznon, hanem különleges egyéniség, és színészi tehetség is egyben.
Mindezt az Era lui… sí! sí! (Ez ő… igen! igen!) című filmben még nem tehette meg, melynek cenzúrázatlan francia változatában Sofia szinte fedetlen keblekkel, mélyen dekoltált háremhölgy jelmezben jelenik meg. Évekkel később, a művésznő ekképpen emlékezett vissza a memoárjában a forgatásra: „A felvétel gyorsan elkészült, de az eset kapcsán személyiségem új oldalával szembesültem: már ekkor rájöttem, hogy a kamera előtti meztelenségtől nem leszek igazán szexibb és csábítóbb. Inkább azt gondolom, hogy a meztelenség csökkenti az alakítás hitelét, ilyenkor kevésbé tudok a szerepformálásra összpontosítani, a ruhátlanság inkább lealacsonyítja a színészi játékot. Felöltözve sokkal titokzatosabb, ingerlőbb lehetek, mint ruha nélkül…”
Sofia első igazi főszerepével Carlo Ponti felkérésének tett eleget a La favorita (A kegyencnő) című filmben. Ez a szerep merőben eltért az eddig megformált alakjaitól, ugyanis, ezúttal egy elkényeztetett, nemes udvarhölgyet kellett eljátszania, mellyel csak nehezen tudott azonosulni. A film megosztotta a véleményeket, de a művésznő számára kétségkívül nagy előrelépést jelentett még akkor is, ha csak a testével, és arcmimikáival mutatkozott meg a filmvásznon, mivel az operadrámában hangját a híres szoprán, Palmira Vitali Marini kölcsönözte számára. Carlo Ponti akkoriban mutatta be a fiatal színésznőt Goffredo Lombardónak, a Titanus cég egyik legbefolyásosabb tagjának. Goffredóval való találkozása új nevet, és új filmet hozott Sofiának. Lombardo túl közönségesnek találta a lány keresztnevét is, valamint művész vezetéknevét. Így aztán az egyszerű Sofiából külföldi hangzású Sophia lett, Lazzaróból pedig Loren. Állítólag a Loren név a film rendezőjének felesége után született, akit Lorenának hívtak. A producer sokáig eljátszott ezzel a tetszetős névvel, majd úgy döntött, hogy a végét elhagyva, Sofia vezetékneve immáron Loren lesz. De erre az esetre mindenki másképp emlékszik vissza.
 
Sophia Loren, az új nőideál
 
Filmek követték egymást az új művésznéven ismert színésznővel, aki egyre nagyobb hírnevet szerzett magának. Vonzó személyisége, tekintetének mélysége, elbűvölő mosolya nem csak a férfiakat késztette rajongói levelek írására. Sokszor hölgyektől is kapott dicsérő hangvitelű leveleket, melyekben előadóművészi tehetségének egekbe magasztalása mellett szépségápolási és szakmai tanácsokat is kértek tőle.
A Ci troviamo in galleria (A galériában találkozunk) című filmet nem csak a közönség, a kritikusok is jól fogadták. Pozitív kritikáikban mind megemlítették a művésznőt, ezúttal már Loren néven. A fotórománcok Sofia Lazzarójának és a korábbi Sofia Scicolonénak már nyoma sem maradt. A körülrajongott új csillag Sophia Loren volt.
A film forgatásán találkozott ismét össze Achille Toglianival, az olasz énekessel, akit korábban csak a rádióból ismerhetett a közönség, majd ő is feltűnt Sophia oldalán a fotórománcok egyik filmjében, A száműzött hercegnőben. Újra találkozásukból románc szövődött. Később, Togliani a Sophiával eltöltött szép időkre emlékezve egyszer azt mondta a színésznőről, hogy Sophia különösen gyengéd, figyelmes nő volt.
Az ötvenes években Sophiát legtöbbször Ava Gardnerrel hasonlították össze. Az újságok már a megtestesült női ideálként emlegették. Szépségét semmi sem halványította el, akár kis szerepeket játszott, akár nagyobb filmekben tündökölt, akár lefogyott, vagy felszedett pár kilót, Sophia mindig mágikus hatással volt a közönségére.
Miután Toglianival lezárták kapcsolatukat, a színésznő egyre több időt töltött Carlo Pontival, aki annak idején felkarolta, és jó tanácsaival látta el a még kezdő „színésznőpalántát”. Kapcsolatukat - mely idővel egyre szorosabbra fűződött - sötét felhőivel beárnyékolta Ponti házassága. Sophia régimódi olasz neveltetésű lány volt, aki azt az elvet vallotta, hogy a család szent és sérthetetlen fogalom. Mindemellett fájdalmas emlékek éltek benne édesapjáról, melyek szintén elriasztották a meggondolatlan kalandoktól. Mélyen hitt a házasság intézményében, ezért sohasem bonyolódott felületes, pusztán szexuális kapcsolatokba, ahogy azt a legtöbb, feltörni vágyó színésznőcske tette. Carlo tudta, hogy Sophia egészen más, hogy benne sokkal több van, mint az általa ismert könnyen kapható fiatal lányokban. Sophia mindig is érettebb volt a koránál, és olyan tartása volt, amit sok nő megirigyelhetett. A színésznő tartotta magát konzervatív elveihez, s bár ideje nagy részét a nála jóval idősebb producerrel töltötte, - sokszor bujkálva, titkolózva - kibontakozó szerelmük csupán plátói volt. Azonban, előbb-utóbb szárnyra kelt a pletyka, és Sophiát legtöbbször azzal bántották és próbálták megalázni, hogy feltörekvő karrierjét csakis Carlo Pontinak köszönheti, és ezért keresi a férfi társaságát. Ez azonban alaptalan badarság volt, bár a producer előszeretettel segített a lánynak, és nem csak figyelemmel kísérte, egyengette is a lány pályáját, de pusztán azért, mert tehetségesnek tartotta a fiatal színésznőt. Kétségkívül valamit látott benne a férfi, de ez nem függött össze azzal, hogy mint nőt is értékelte, és nagyra tartotta. Sophiának nem volt könnyű az élete, karrierje során is sok akadályba ütközött, mégis kilépett múltjából, és fénylő csillaggá nőtte ki magát a mozi szélesvásznú egén.
 
 
A Paramount felfedezettje
 
1955 környékén Sophia meghódította Amerikát. Az első filmje, amit az amerikai mozikban vetíteni kezdtek, a La donna del fiume (A folyó asszonya) volt. Dús keblei, karcsú dereka, nőies vonalai, temperamentumos, mediterrán lénye az amerikai férfiak szívét is megdobogtatta. Ő jelentette számukra az ízig-vérig olasz nőt, a természetes déli szépséget, akinek tüzes tekintete, pimaszul csábító mosolya, hanghordozása, és minden mozdulata színültig telve volt erotikával. Mindez őszintén fakadt Sophia egyéniségéből, sosem volt mesterkélt, sosem játszotta meg magát, ahogy szerepeit is mindig mély alázattal alakította.
Jellegzetes arca az amerikai lapokban is feltűnt, s eközben hazájában, Itáliában az olasz televízió, La storia di Sophia (Sophia története) címmel műsort sugárzott róla, Manfredo Matteoli és Emilio Lonero rendezésében és szerkesztésében. Ezek után Loren kisasszony olyan nagynevű olasz és amerikai rendezőkkel dolgozott együtt, mint Vittorio De Sica, Dino Risi, Henry Hathaway, Stanley Kramer, vagy a magyar származású George Cukor. Carlo Ponti minden követ megmozgatott Amerikában, hogy Sophiát hollywoodi filmszerephez juttassa. Legelőször Kramer csapott le rá, aki új, európai színészeket keresett filmjéhez. A Büszkeség és szenvedély című film olyan nagy neveket vonultatott fel, mint Frank Sinatra és Cary Grant. Állítólag, mikor Sophia megtudta, hogy kikkel fog együtt játszani, majdnem elájult az izgatottságtól. Ekkor még igen hiányos volt az olasz színésznő angol nyelvtudása, ezért nagyon félt a Cary Granttel való első találkozásától, és a forgatástól is.
Sophia pályája ettől kezdve hihetetlen gyorsasággal ívelt felfelé. Olyan filmekben játszott, melyekben már nem csak vonzó külsejére épültek a szerepek, mint például a The Key (A kulcs) című filmben, melyben egy háborútól meggyötört asszonyt alakít. Az Oscar-díjhoz vezető út mégis egy olasz film volt, a La ciociara (Egy asszony meg a lánya), Vittorio De Sica rendezésében, melyet 1960 karácsonyán mutattak be az olasz mozikban.  Ugo CasiraghiL’Unitában: „A La ciociara Sophia filmje. A Moravia által megalkotott figurát valódi élettel tölti meg, hús-vér embert állít elénk, minden képességét, szépségét a minél egyszerűbb, minél emlékezetesebb alkotás érdekében veti latba, parasztasszonyként kétségbeesetten védelmezi kislányát, aki a háború érlel meg és dönt romba.” így írt Sophia alakításáról a
 
 
Oscar-díj és anyai örömök
 
A filmben produkált lenyűgöző alakításáért 1961-ben nyerte el az Oscar-díj legjobb női főszereplő címét. Az Oscar szobrocska büszke tulajdonosát ettől kezdve Olaszországban és Amerikában is nagy tisztelet övezte. Már nem csak egy feltűnően szép és tehetséges színésznő volt az emberek szemében, hanem felküzdötte magát a nagy színésznők, a nagy nevek közé.
Ám, nem vakította el a siker, és karrierje mellett egyre inkább foglalkoztatta a családalapítás gondolata is. Miután sikerült szerelmükkel legyőzni az akadályokat, Sophia és Carlo Ponti összeházasodtak. A fiatal ara mindenáron gyermeket akart szülni, és második vetélése után úgy döntött, hogy ezentúl bármilyen áldozatra képes, hogy gyermeket hozhasson a világra. A legjobb nőgyógyászokat kereste fel, számtalan vizsgálatnak vetette alá magát, miközben álmatlan éjszakákon át őrlődött és küzdött a mardosó bűntudattal, hogy talán benne van a hiba, amiért nem lehet gyermekük. 1968 tavaszán végre sikerült teherbe esnie, ami merőben megváltoztatta az életét és értékrendjét. Teljesen kivonta magát a forgatásokból, elvonult a külvilág elől, hogy gyermekét a legnagyobb nyugalomban hordhassa ki 9 hónapon keresztül. Veszélyeztetett terhessége lévén végig ágynyugalomra intette az orvos, és Sophia kivétel nélkül betartotta az utasításokat, mindent megtett, hogy gyermeke egészségét szolgálja.
1968. december 29-én megszületett első kisfia. Az ifjabb Carlo lett a leghíresebb bébi Itáliától Amerikáig. Az összes olasz és amerikai újság nyomon követte Sophia terhességét, és beszámolt a kis Carlo Ponti születéséről. Még az olasz kormány két minisztere, Nenni és Mancini is gratulációját fejezte ki táviratában a híres párnak.
Második fia, Eduardo 1973. január 6-án született. Sophia immáron két gyermekes anyaként egyre kevesebb filmet vállalt, hogy családanyaként is megfelelhessen.
 
Zárszó
 
1979-ben, Amerikában kiadták Sophia Loren életrajzát, mely egyes szám első személyben íródott ugyan, de nem Sophia írta, hanem Aaron E. Hotchner, aki többek között Ernest Hemingway nagysikerű életrajzát is megalkotta. A Living and Loving (Élni és szeretni) című műből később tévéfilm is született, melyben a művésznő saját édesanyját, Romilda asszonyt alakította. A színésznő sajnálatára az életét bemutató film csupán Amerikában lett sikeres, Európában teljes érdektelenséggel fogadták, nem is nagyon vetítették.
1980-ban jött létre a Sophia Loren szemüvegmárka, melynek kollekciója a legnagyobb sikert aratta a negyven fölötti nők körében. A művésznő gyakran hangoztatta: „Férfiak! Ne menjetek el a szemüveget viselő nők mellett!”
Büszkén fotóztatta magát elegáns szemüvegekben, mellyel megteremtette az intellektualitást sugárzó, érett női ideált. Nem csak nevét adta az exluzív kollekcióhoz, ezeket a modelleket ő maga is rendszeresen viselte.
1990-ben Sophia újabb Oscar-díjat nyert életművéért, melynek átadásán egy elegáns, fekete Valentino ruhában jelent meg. Sophia Loren neve ma is éppúgy a köztudatban forog, mint annak idején, pályája fénykorában. Vonzó külsején a múló idő vasfoga sem tudott szembetűnő csorbát ejteni. Érett asszonyként talán még magabiztosabbnak, öntudatosabbnak és temperamentumosabbnak tűnik, mint valaha. A 73 éves színésznő szépsége, egyénisége és eleganciája ma is sok divattervezőt ihlet alkotásra. A művésznő méltó példa arra, hogy az idő nem mindig elvesz, hanem hozzá is ad az emberhez. Sophia Loren ma is ámulatba ejt mindenkit, bárhol is jelenik meg. Öltözködése, frizurája, megjelenése és tartása mindig kifogástalan, finom nőiessége irigylésre méltó.
Szemében a tűz – melyet a dél-olaszországi, vulkáni vidékről hozott magával – ma sem aludt ki, épp olyan forró lánggal lobog, mint annak idején Sofia Lazzaro tekintetében. Örök díva ő, akinek neve sohasem fog feledésbe merülni. Az időtlen szépségű művésznő örökre beírta magát a filmtörténetbe, és a női szépségideálok, szexszimbólumok születésének korszakába.
 
Kiss Krisztina

Fotó: raypfob.com,
smh.com.au,
mybeautymatch.com,
wizardtrivia.com

1956 - 2016 divatbemutató a H...

Sajátos módon emlékezett az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a Hello Baby Bar.»»

Bemutatkozott Magyarországon ...

Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! »»

Megérkezett a Yamuna forradal...

Különleges hatóanyagok, holisztikus szemlélet, kimagasló ránctalanító hatás, a hagyományos eljárások és a modern technológia ötvözete.»»

LEVI’SŸ FOTÓVERSENY

Többek között hazaviheted új kedvencedet is, az új 700-as farmert!»»

FashionTime on Facebook
12345»

Rihanna top 10 - nem dalok, h...

Nézzük meg a születésnapos énekesnő legjobb divatpillanatait!»»

Hamupipőke és Szőke herceg eg...

A szerb születésű, 19 éves androgün modell, Andrej Pejic az egész világot levette a lábáról. »»

Topmodellek: múlt és jelen - ...

Ikonok, akik az első részből kimaradtak.»»

Topmodellek: múlt és jelen - ...

Vajon hogy néztek ki karrierjük kezdetén és mi történt velük azóta?»»

Akkor és most

Kíváncsi vagy a szupermodellek evolúciójára?»»

Johnny Depp, a csodabogár

Vérbeli lázadó, krakéler fenegyerek. Provokatívan egyedi, mégis ellenállhatatlanul szuggesztív.»»