A ruha teszi a partit!
Egyre több tematikus partyra kapunk meghívót, és ha a normál dress code is okoz fejfájást sokszor, akkor egy ilyen buli outfit előírása pláne.
Az ilyen bulikra való felkészülés legalább annyi, ha nem több előkészületet igényel, mint egy sima szombat esti buli. Persze az a legjobb, ha tudatosan építjük fel az esti outiftünket, és nem csak ész nélkül kombináljuk a különböző ruharabokat, mert így könnyen eltévedhetünk a „divat útvesztőjében”, és végeredménynek nem azt kapjuk, amit valójában szeretnénk.
De mitől leszünk stílusosak mondjuk egy 1920-as évek Amerikáját idéző „gengszter partin”?
Mielőtt rátérnénk a kor divat- és stílusbeli sajátosságaira, vessünk egy pillantást a társadalmi életre!
A szórakozás mindig is fontos szerepet töltött be az emberek életében. Az 1920-as években kezdett elterjedni a swing, és a jazz, a műfaj legnagyobb képviselői pedig Louis Armstrong és Cab Calloway voltak.
A zenén kívül a kor meghatározó alakjai voltak a gengszterek és a keresztapák, ezzel együtt egy olyan kettős világ, ahol nappal mindenki rendes polgárként élte az életét, de az éjszaka beköszöntével a város átfordult, a szórakozóhelyeken pedig revüvel és különböző táncshowk-kal kerítették hatalmukba a közönséget.
Az 1920-as évek már modern kornak számít a divat történetében, az évszázad elején megjelent az avantgárd stílus, ami nemcsak a művészettörténetre volt nagy hatással, de a ruhatervezőkre is inspirálóan hatott. Az 1900-as évekre jellemző díszes ruhák most háttérbe szorultak, helyettük az egyenes szabású, lágy viseletek terjedtek el. Ezúttal nem a díszítés, sokkal inkább a ruhák formája és szabásvonala volt a leglényegesebb az öltözködés terén. Ami pedig a mintákat, és a színeket illeti, a grafikus lenyomatok és a kontrasztos színek domináltak. Erre a korszakra tehetjük egyébként a sportosabb viseletek elterjedését is, végérvényesen búcsút intve ezzel a fűzők korszakának.
A textiliparban is történtek változások, mert a természetes anyagok mellett már jelen voltak a szintetikus anyagok, mint például a műselyem és a műgyapjú. Az éjszakai viseletekben azonban megmaradt a csillogás, és a díszítés fontossága, ez pedig abban nyilvánult meg, hogy a nők szívesen viseltek különböző sziluetteket és lenge estélyi ruhákat.
Van azonban a korszaknak egy másik fontos momentuma, ami mindenképpen említésre méltó.
Az első világháborúban a női viseletek háttérbe szorultak, hiszen nagyon sokszor előfordult, hogy a nőknek kellett átvenniük a férfiak szerepét is, ez pedig egyet jelentett a törékenységük feladásával, és a „nadrág felhúzásával”. Megjelent a funkcionalizmus, ezzel egy időben elterjedtek az ingruhák és a térdig érő szoknyák. A divattervezők drasztikus változásokat vittek véghez; a ruhák derékvonalát levitték a csípő alá, a melleket pedig leszorították. Visszavonhatatlanul elterjedt a férfias viselet.
A kor mintaképe Coco Chanel, az ő neve a divattörténetben egyet jelent a lázadással, és az egyszerű, kényelmes elegancia megteremtésével.
Korábban említettük, hogy ebben a korszakban gyakoriak voltak a revük és a táncshowk. Csak úgy, mint ma, már akkor is meghatározó volt, hogy a ruhákon kívül milyen kiegészítőket viseltek a nők. A szipka, a magassarkú, a boa és a harisnyakötő elmaradhatatlan kellékei voltak egy jó estének, mert egyszerre sugalltak eleganciát és divatot.
A hajviselet terén erre az időszakra tehetjük a bubi frizura megjelenését, aki pedig divatba hozta, nem más, mint Louise Brooks, az amerikai némafilmek sztárja. Azok, akik már látták a Chicago című musicalt, ismerős lehet Catherina Zeta Jones, aki a műben megtestesíti a kor elterjedt nőideálját, a flappert. Azokat az amerikai hölgyeket illették ezzel a kifejezéssel, akik fiatalok voltak, és kiemelkedő önbizalommal rendelkeztek. Magas, vékony, rövid hajú nőkre használták elsősorban ezt a kifejezést, akik pimaszságot, és elérhetetlenséget sugalltak a férfiak felé.
És mi a helyzet a sminkkel? Ezek a nők végleg ledobták magukról a szűzies lány jelmezét, nem sütik le szégyenlősen a szemüket, helyette inkább mindenről határozott véleményük van, és igyekeznek lerázni magukról a társadalom által rájuk rótt kötöttségeket.
Egy ilyen kirobbanó személyiséghez pedig füstös szemek és tűzpiros ajkak dukálnak, de az sem volt ritka, hogy sötét színű rúzzsal koronázták meg kinézetüket a hölgyek.
Perei Dóra