2009. november 30.

Színház az egész divat

Színház az egész világ, a divat is. A divat a saját sokszínűségével igyekszik megfelelni a kor kihívásainak, a szabad eszméknek, de mégis vannak olyan különleges pillanatok, melyeket önmagukban érdemes megőrizni. A színház is ezek közé tartozik.

Farmer vagy kisestélyi

Elegáns vagy sznob divat a színház? Ez a kérdés. Két értékrend húzódik meg egymással szemben. Az egyik szerint a múltat idéző szokás mára már az előkelő réteg kiváltságává vált, aki minden lehetőséget megragad ahhoz, hogy magát mutogassa kisestélyiben vagy éppen Armaniban. Mások nem kerítenek ekkora feneket a dolognak. Az add önmagad felszólítás jegyében a farmer és a pulóver is megteszi egy –egy színházi estére. Azt viszont el kell ismerni, hogy egy valamit is magára adó hölgy számára igazán komoly gondot jelenthetnek ezek a különleges esték. Nekik szeretnék most néhány hasznos tanácsot adni.

Hol volt…

A színházba járásnak az 1910-es években komoly és merev szabályai voltak. A férfiaknál kötelező viselet volt a szmoking, a fehér ing és a fekete csokornyakkendő, míg a hölgyek kizárólag csak nagy- illetve később kisestélyiben jelenthettek meg. Amikor a függöny elhúzódott az akkori Nemzeti Színházban, akkor a színészeket egy elegáns nézőközönség fogadta. A jól öltözöttség a színházi esték egyik alapszabálya volt, mondván meg kell tisztelni a színpadon játszó színészeket. Bár a társadalmi magamutogatás sem hagyható figyelmen kívül, hiszen minden előkelő hölgy és úr szerette társadalmi helyzetét a divattal kifejezni.

Vastaps

A múlt század hagyománya szerencsére mind a mai napig él az emberek többségében, ezért a színházba látogatók nagy része szeret szépen, csinosan felöltözni, mert így illik, mondják. Illik vagy sem, az mindenestre tény, hogy nagyon jó érzés elegáns ruhát és magas sarkú cipőt viselni egy gyönyörű helyen, ahol a legegyszerűbb személyiségből is pillanatok alatt hercegnő válhat.

Légy önmagad!

A XX. század új életérzése a divatban, mely szerint légy önmagad és viselj bátran mindent, amiben jól érzed magad, meghatározza a színházi divatot is. A fórumokat olvasgatva nem egy kifakadó hozzászólással találkoztam, mely szerint felháborító, hogy a színházba járás ennyire sznob dolog. Miért ne viselhetnénk farmert és kardigánt, hisz nem a ruha teszi az embert, sőt még abban sem igazán játszik szerepet, hogy tiszteljük-e a színészeket vagy sem. Farmerben ülve is ugyanannyira szerethetjük a darabot, mint estélyiben.

Arany középút

Valóban nem a ruha teszi az embert?! Nem jó érzés csinosnak, szépnek lenni? Dehogyisnem. De még mennyire. Ezért valóban nehezen érthető, hogy néhányan élvezik, ha sportcipőt viselhetnek a színházban.  Pedig valójában lehetsz önmagad elegánsan is! Nem kell kosztüm vagy szmoking. Elég egy csinos szoknya, egy kis sarkú cipő, vagy egy szép sál és máris élvezheted a színházi világ minden különleges pillanatát. Az elegancia nem sznobság, hanem egy belső és külső elvárás. De nem másokért vagy a szabályok miatt kell szépen felöltözni, hanem önmagunkért. Azért, hogy a múltból itt maradt hagyománynak értelmet adva, a színházi lámpák fényében mi is tündökölhessünk egy kicsit a saját életünk színpadán.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: