lat.

Római kori felsőruha, mely a tunikához hasonló, de bővebb szabással és rászőtt, bő, rövid ujjal készül, amitől szabásmintája kereszt alakú. Vádliig érő, gyakran hosszanti díszítőcsíkokkal ( clavus). Dalmáciában alakult ki; a Kr. U. 2. század végétől Rómában is divatos volt. Diocletianus (285-305) óta egészen a középkorig császári díszruha, különösen Bizáncban gazdag díszítésű és földi érő. A 3. századtól jellegzetes ókeresztény viselet, 320-tól a diakónusok (=szerpap) szolgálai öltözete. Liturgikus viseletként mind a mai napig fennmaradt. (L. még pápák pontifikációs ruházata)

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: