Magyar nadrág: hosszú, szűk szárral, aba, kék vagy fekete posztóból. Az egész Magyarországon egységes szabású nadrágot az elején lehajló "ellenző" vagy más néven "billencs" jellemzi. A derékon a korcba befűzött szíjjal rögzítették, a szárat többnyire talpalóval feszítették ki. Általában csizmához viselték, és paszománnyal, vitézkötéssel díszítették.
A magyar nemesség a lábszárhoz tapadó szűk nadrágot a 14. századtól eltérő színű ujjassal viselte. A zsinórozás először a nemesi és a huszárnadrágon jelent meg a 17. században. Ekkor már tehetősebb parasztok, diákok és úri szolgák is viselték az ellenzős nadrágot, amely később a kocsisok, béresek körében is elterjedt. A parasztlegények posztóujjassal rendszerint vőlegényruhaként kapták, és életük végéig ünnepi öltözetként használták.
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban!