Bő, zacskószerűen lógó ujj a felsőruhán. Korábban könyökmagasságban egy kereszthasítékot képeztek, és alul erszényként bezárták, majd később az alsó részen is nyílást hagytak a kéznek, hogy hosszú ujjként is viselhető legyen. Az értékesebb kidolgozású ujjakon a nyílásszéleket szőrmével szegélyezték. A 14. század második felétől a 15. század közepéig volt divatban.