Finom, általában átlátszó kelmedarab, melyet leginkább a fej befedésére, esetenként az arc vagy az egész test befedésére is használnak. Már az antikvitásban is ismerték, főként a kora keresztény időkben. A középkorban a fátyol és egyéb fejfedő különösen a férjes asszonyoknak volt kötelező, finom szövetből azonban csak a 12. századtól készült. A középkorban redőzött és rögzített formában főkötővé alakult, az idők során pedig inkább díszítőelemmé, fejfedővé vagy a frizura részévé vált. Az európai kultúrkörben jellemző alkalmazása már a római időktől a menyasszonyi fátyol, mely fehérben a keresztény menyasszonyt jelöli a 4. század óta, és a 19. század elejétől általánosan elterjedt. Fekete színben a gyászruha része. Népviseleti öltözékek része, sokféle szimbolikus jelentéssel. Európán kívül is használják. (L. még hennin)
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban!