haube, óném. huba, de régebbi gyökerei vannak
Nem túl bő fejfedő, amely a fejet többé-kevésbé körülzárja; az egyik oldalon merevebb kalaprész határolja, a másik oldalon laza fejfedő, pl. fátyol vagy fejkendő, melynek az alakja jellemző. Közép-Európában a 13. századtól a polgári öltözködésben népszerű. A 19. század közepéig viselték, fontos része volt több népviseletnek, a rendi ruházatnak és bizonyos egyenruháknak is (pl. ápolónő)
Sok a hasonlóság más fejfedőformákkal: baigneuse, dormeuse, szarvas főkötő, capote, Stuart-főkötő stb.