csuklyás gallér; középném. gogel, kogel = ’csúcs’

A cucullusból kifejlődött csuklya, rászabott vagy rátett gallérral, amelynek a csúcsa néha egészen a térdig lelógott. A 14. század második felében, a késő gótikában vált divatos férfifejfedővé, a gótikus sziluett jellegzetességévé. Az egyszerű emberek kabát helyett is viselték. A csuklya csúcsának meghosszabbítása zendel-kötővé (= farkas gugel) lehetővé tette, hogy a csuklya végét turbánszerűen a fej köré tekerjék, ami különösen 1350 után volt kedvelt viselt. Eredeti formájában utazáshoz, vadászathoz viselték, a gyászruha része is volt (a 16. század elejéig). Bohócsapkaként, valamint a teherhordók fej- és nyakvédő ruhadarabjaként máig él.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: