hátibőr néven is
Állati prémesbőrből készült, nyakba köthető, akasztható és hátat borító kabátféle. Szabás nélkül is készítették, így megőrizte az állatbőr természetes formáját: a mellső lábakat a nyakba, a hátsókat a derékra kötötték. Az egyik legrégebbi magyar ruhadarab, már a honfoglaláskor is az öltözék része volt. A 18. század előtt többnyire a katonai és nemesi öltözék részét képezte. A katonák a kacagányt dolmány (és néha a páncél) fölött viselték. A kuruc kori hajdúk farkasbőr kacagányt viseltek, amelyet a bal vállon kötöttek meg, hogy a jobb kar szabadon mozoghasson. A 18. század során a kacagány elterjedt a köznép, különösen a pásztorok körében is, akik a cserzett báránybőrből, birkabőrből, vagy farkasbőrből készítették. A 19. században már a falusiak hétköznapi és alkalmi viselete volt, amelyet a hideg ellen asszonyok és gyerekek is hordtak, ők a hímzett és vászonnal bélelt változatát is. Viseletét a köznép körében a suba szorította ki. A magyar testőrség díszruhájának még a 20. század első éveiben is része volt a párducbőr kacagány. Bécsben magyar viseletként tartották számon a kacagányt, mivel az a követek jellemző ruhadarabja volt.