A kéz, nem feltétlenül az ujjak bebugyolálására (félkesztyű), ökölkesztyűként (egyujjas kesztyű) pedig védelmi funkcióval. Az ötujjas kesztyűnek a védelmen kívül már az ókorban is rangjelző funkciója volt az egyházi, majd a Karolingok után a világi tisztségviselők között is. A középkortól a vívókesztyű kihívást is kifejezhetett, a kesztyű szerelmi zálog is lehetett, végül elegáns öltözék kiegészítőként terjedt el. A 16. században - főként a spanyolok - előszeretettel illatosították; a 17. század végéig a férfikesztyűket is gazdagon díszítették. A 19. században és részben a 20. században is a ruhatár elengedhetetlen kelléke az etikettnek megfelelően. Az 1920-as évektől egyre gyakoribb viselet a sportkesztyű.