A matrózok öltözékének megfelelő ruházat. Kezdetei az ókorra nyúlnak vissza. A 15. századtól hosszú, bő nadrág a jellemző rá. A 18. században váltak általánossá a kék és fehér színek. Az 1760-as években Angliában a matrózruházatból kiindulva megreformálták a kisfiúdivatot, majd nemsokára a kontinensen is. A matelot-t (bokáig érő nadrág) hasonlóképpen a matrózruházatból kölcsönözték a francia forradalom idején.
A matrózruházat Angliában a fiatalok körében a 19. sz. közepén lett divatos, majd másutt is elterjedt. Jellegzetességei: matrózblúz nagy, téglalap alakú gallérral, rajta általában két díszcsíkkal, hosszú, később térdig érő nadrág, megcsomózott nyakkendő, jellemzően kék-fehérben, kislányoknak hasonlóan, csak rakott szoknyával. 1890-től kötött és hurkolt kelméből készült öltönyként a Bleyle cég széles körben elterjesztette. A matrózruházat a harmincas évekig kötelező viselet volt a kisfiúk számára; azóta is gyermekruházatnak számít.