A menyasszony öltözéke, amely minden korban és kultúrában jellegzetes, és a társadalmi rangot is kifejezi a lehető legfényűzőbb módon. Igazodik az aktuális divathoz, gyakran szinte megkülönböztethetetlen az ünneplőruhától. A 15-16. században a főrangú menyasszonyok gyakran vörös, kék vagy zöld, a spanyol divat hatására pedig még fekete menyasszonyi ruhát is viseltek. Ez utóbbi polgári körökben egészen a 20. századig fennmaradt. Nemesi körökben a 17. században a fehér és az ezüst volt a divatos, a 19. sz. elején már inkább a fehér, a mode á la grecque hatására ez polgári körökben is elterjedt. A fehér a szüzesség jelképszíne lett. A keresztény menyasszonyok már a 4. századtól fátylat viseltek, amely 1825 tájától a menyasszony divatban széles körben elterjedt. A menyasszonykorona a 16. századtól a 18. századig nemesi körökben volt csak divatos, ezután már a népviseletben is csak a gazdag parasztlányoknál. A mirtuszkoszorú és a fátyol már az ókori rómaiaknál is jelen volt.