lat.
Félhosszú felsőköpeny utazáshoz és a rossz idő ellen, tömör gyapjúanyagból, esetenként bőrből, gyakran csuklyával, ovális vagy ellipszis alakú szabással, elöl zártan, nyitottan vagy alulról mellmagasságig felhasítva. Eredetileg etruszk viselet, a korai római korban az egyszerű emberek öltözéke, később felsőruhaként magasabb társadalmi körök viselete is. A bizánci időkben előkelő nők köpenye, ezért megváltozott a viselési mód: az eleje aljaszélet az egyik vállon átvetették.