papucs

Talpból és elejerészből álló lábbeli, mely hátul általában nyitott. A koturnusból fejlődött ki, Bizáncban fontos szerepe volt, onnan került Itáliába, ahol pantofola ('parafa cipő') lett a neve. A 15. században jelent meg Franciaországban mint pantoufle, és széles körben elterjedt. A 16. századtól vastgas parafa talppal készítették, a 17. századtól kötelezően magas sarokkal; a 18. század elejétől a nők a házon kívül is viselték. Exkluzív lábbeli hímzett vászon vagy selyem alapanyagból, szalagokkal, csatokkal és egyebekkel is. Férfiaknak inkább kényelmes, lapos házicipő, a 18. század végétől nők is ebben a funkcióban használják az egyszerűbbtől akár a luxuskivitelűig.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: