fr. 'kicsi tábla', 1670 után blankscheit néven is
Kemény betét, általában sín vagy pálca a mieder elejerészében, különböző alapanyagokból, legtöbbször gémből, így erősen formázó hatással. Először a 14. század második felében, általánosan azonban a 16. és a 17. században a spanyol divat idején, majd újra a biedermeier divatban bukkant fel. A mieder vagy a ruha felsőrésze általában egy schneppében végződik, így optikailag is hangsúlyozza a karcsú derekat.