fr. surcôt = ’a cotte felett’
Férfiak és nők felsőruházata az udvarban, kezdetben bő szabással, öv nélkül, rövid bő ujjal, esetenként függő díszujjal is, főként Franciaországban. 1200 tájától általában csak - gyakran szőrmeszegélyes - ujjkivágással, mely a 13. század közepétől, főként azonban a 14. században egyre mélyült, így alatta nők esetében a szűk alsóruha láthatóvá vált. A 14. század közepétől az eleje- és hátarészből csak keskeny kelme- és szőrmecsíkok maradtak a felsőtest közepén és a csípő körül, a túlságosan nagy ujjkivágást ördögablaknak nevezték. A női felsőruha csípőig történő lerövidítésével, szűk kabátként a 15. századig viselték. (L. még ördögablak)