Lefelé erősen bővülő, hátul uszályszerű, térdig vagy vádliig érő hosszúságú ujj a 11. századtól. A 15. században gyakran cakkozva és prémcsíkkal szegélyezve is. (cakkozás). A 16. században az alsókar hosszúságában felsliccelve és többnyire dekoratív zsinórral összefűzve. Ma egy rövid, fodor által képzett ujj (fabel). (L. még ujj)