1. Szűranyag, szűrposztó, amelyet a malomban kallózással sűrítettek és tettek vízhatlanná. Szláv eredetű szó, mely a magyar nyelvben már a középkorban megjelent.
2. A magyar nép ősi ruhadarabja, de korai formáját nem ismerjük. A 19. század elején (szabása régi keleti mintára) egyenes derékszögű darabokból állt, a század vége felé már rézsútos és íves szabásvonalak is megjelentek.

A szűr részei: eleje, oldala, négyszögletes gallér, ujja, alja. A gallér két alsó sarkában egy - egy csücskő volt. A szűrt nem öltötték fel, csak panyókára vetve viselték. Elöl díszes szíjcsattal (összeakasztó) fogták össze, amelyből díszes zsinórok (átalvetők vagy hátravetők) indultak hátrafelé. Mivel az ujjakat nem használták rendeltetésszerűen, ezeket szokás volt bevarrni vagy kerek posztódarabbal befenekelni, így az ujjakban kisebb tárgyakat lehetett hordani. A 19. század közepétől a szűrt szegéssel, rátéttel, majd hímzéssel díszítették, néha igen gazdagon, ezt nevezzük cifraszűrnek. Az idők folyamán a szűrnek számos változata alakult ki.
Az 1860-as évek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is viselte a szűrt, amelyre kis állógallért varrtak a nagy négyszögletes gallér fölé: ennek a változatnak a neve: nyakas szűr.