Divat ókori egyiptomi módra
Szerencsénk van, mert az egyiptomi kultúráról igen sokat tudunk. Sokat köszönhetünk annak, hogy a falakat a mindennapi életből vett jelenetekkel díszítették, így ezekből nagyszerűen következtethetünk az öltözködési szokásaikra.
Ruházkodási stílusuk 3000 éven át alig változott
Az egyiptomi öltözék bázisát a kalasiris és az ágyékkötő adta. Mindkét öltözködési formának számos típusváltozata bukkant fel az egyiptomi birodalom több évezrede alatt, de a ruházat alapjául mindig e két 
ruhadarab szolgált.
Kezdetben minden társadalmi réteg ugyanúgy öltözködött, később azonban az egyén társadalmi helyzetéről is sokat elárult az öltözéke. Tudniillik a legrégibb civilizációkkal egykorú az az emberi törekvés, hogy rendkívüli öltözékkel fejezzék ki hatalmukat és társadalmi pozíciójukat.
Az egyiptomi nők ruhája az első dinasztiáktól kezdve az alakot erőteljesen kihangsúlyozó, feszes kalasiris volt, amely általában melltől bokáig ért, és egy vagy két vállpánttal rögzítették. A rabszolganők rövidebb ruhát viseltek, amely nem akadályozta őket a munkavégzésben, sőt többnyire a felsőtestüket se takarták el ruhadarabokkal. Többek között ezért a vállukra elnyújtott vászongallért terítettek, hogy az megvédje őket a napsugaraktól.
A férfiak ágyékkötőt, vagy csípőkötényt viseltek, és felsőtestük szintén fedetlen volt. A kötényt az alsótestük köré tekerték, elől megcsomózták, vagy egy övvel rögzítették. A királyoknál és tisztségviselőknél ezt sokféleképpen redőzték, díszítették. Fontos szabály volt, hogy az ágyékkendőt mindig balról jobbra hajtották, hiszen Egyiptomban minden balról-jobbra történt, pl.: a szobrok is bal lábbal lépnek előre. Ez azért volt így, mert ha az egyiptomiak arccal a Nílus forrása felé fordulnak, vagyis délnek, akkor a Nap tőlük balra kel.
Anyagok, színek és minták
Az egyiptomiak többé-kevésbé csak vászonba öltöztek. A lenvászont többféleképpen kategorizálták: volt „királyi”, „isteni” változat, illetve „jó felső-egyiptomi” vagy „durva” változat is. Vásznaikat alaposan kikeményítették, sőt, vízszintes és függőleges irányban is pliszírozták. A tömör ráncolásnak ezt a módját főleg a férfiak ágyékkötőin láthatjuk, de ezzel a módszerrel az Újbirodalomban is találkozhatunk, ahol ezzel kiművelt, ráadásul áttetsző köpenyeket is készítettek.
A gyapjút azonban kerülték, amennyire lehetett, mert nem volt túl hasznos anyag számukra, hiszen a vászon sokkal jobban megfelel a forró éghajlat ruházati igényeinek. Ezen kívül a gyapjút túlzottan tisztátalannak tartották, ezért templomba se lehetett belépni gyapjúruhában. A vásznon kívül a bőrt is előszeretettel használták, a főpapok pl. leopárdbőrt viseltek, általában a vállukon átdobva. Néhol még a kagylóselymet is felhasználták a ruhakészítésben.
Az előkelő egyiptomiak lábbelijei is bőrből készültek, azonban a lábbeli viselésének joga csak az uralkodókat és a legmagasabb méltóságokat illette meg. Az egyszerű egyiptomiak mezítláb, míg a kissé magasabb rangúak papiruszból készült szandálban, vagy lábujjszíjas, hosszú orrú saruban jártak.
Az egyiptomi ruhák többsége fehér volt, de később a színesen szőtt anyagokat is megkedvelték. A tölgyfabogárból vöröset állították elő, ahhoz pedig, hogy sárga, narancsszínt kapjanak, a szövetet sáfrányszerű virágnedvbe mártották, míg a kék színt egy fű nedvéből állították elő, és utóbbi kettő együtteséből kapták a zöld árnyalatokat.
A női ruhák egy részén jellegzetes cikkcakk motívumot is megfigyelhetünk: ezt úgy készítették, hogy üveggyöngysorokat varrtak a ruhára, vagy már az alapanyag készítése közben beleszőtték a textíliákba.
Öltözködés az Újbirodalom idején
Kr. e. 1552-től 1070-ig sok új típusú darabbal gazdagodott az egyiptomiak viselete. Például kesztyűkkel, vállkendőkkel. Erre a korra sokkal inkább már a fényűzés volt jellemző, de nem túlzott mértékben. A férfiak ágyékkötőjük felett hosszú szoknyákat, a női kalasirishez hasonló, fátyolszerű öltözéket kezdtek előnyben részesíteni, és többnyire pliszéráncokba szedett köpenyeket is hordtak mindehhez. A nők ekkoriban áttetsző pliszéköpenyt viseltek a kalasiris felett, többnyire szalagövvel. A hosszan lelógó egy vagy két, fekete, sárga, olykor piros öveket rendszerint dús mintázat díszítette.
Kató Iringó
Fotók: sir.blois.univ-tours.fr
mlahanas.de
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: 
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! ---350_517---67_100.jpg)
---67_100.jpg)
---67_100.jpg)
---67_100.jpg)