Az egykori Haggenmacher palota ad otthont hétvégente a főváros egyik legnagyobb klubjának, melynek belső terei gyakorlatilag korhű milliőként fogadták az 50-es évek magyarországi divatját bemutató showt.
Mi jellemezte az 50-es évek magyarországi divatját?
Nyugat-Európa ünnepelt, hiszen Christian Dior ekkor, 1947-ben mutatta be később New Look-ra keresztelt vonalát, ami aztán hosszú évekre mutatta a divat alapirányát. A vállak kerekre lettek szabva, a derék vékonyságát hangsúlyozták és a szoknyarész nagy volt, tömör, sok-sok ráncolással, s sokszor akár bokáig is ért.
Ezzel szemben az, ami itthon köszöntötte a nőket, azt a kényszerpuritanizmus szóval jellemezhetnénk leginkább. Megváltozott a nőideál: szemben a korábbi, törékeny nővel a stramm munkásnő lett a követendő példa, akinek ruházata egyszerű, funkcionalista és kerül mindennemű magamutogatást.
“A női ideal szerencsére megváltozott. Nem kötelező már nádszálkarcsú, légies tüneményként járkálni a világban. Az esett vállú, kígyózó modernség már senkinek sem tetszik. Örülünk a gyerekkorcsi fölé hajló telt fiatalasszonynak, jól felépített stramm nőket szeretünk látni a darun, s az sem baj, ha a SZITes kislány majd kicsattan a duzzadó élettől.”
A korabeli divatlap már nem az egyedi ízlést, hanem az államosított konfekcióipar sorozatban gyártott darabjait dicsőíti a Magyar Állami Konfekcióipar és a Textiligazgatóság 1949-es divatbemutatójáról készült tudósításban. Igen ám, de a vásárlóközönség már sokkal kevésbé volt lelkes, hiszen az “új ruhák” silány anyagból készültek, rosszul szabottak és unalmasak voltak.
Korabeli “must have”-ek
Az egyszerűség lett a divat aktuális irányzata, minden tekintetben. A kötényruha például nagy sláger volt a nők körében, de rengetegen viseltek overallt, munkásruhát, lódenkabátot, vagy egyszerű vászonruhát és kockás flanelblúzt. Kalap helyett pedig ott volt a micisapka! 1956-ban a munkás és alkalmazotti családokban a nők félévente lephették meg magukat egy pár harisnyával.
A kordbársony például 1955-ben hiánycikk volt, míg a műselyem női hálóing és nadrág az NDK-ból érkezett. Télikabáthoz kevesen juthattak, de lóden, átmeneti, eső-és viharkabátok azért elérhetőek voltak.
“A mai nő öltözködése célszerű, egészséges és csinos. A nagy áruházak nem a divatkirályok esztelen hóbortjait, hanem a dolgozó nők érdekeit szolgálják.”
Tiltólista!
Tiltólistára került a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő, a fodor, a mélyebb dekoltázs, a rúzs és a körömlakk is. A divat már nem fejezhette ki az egyéniséget, de szakítania is kellett a kispolgári szokásokkal.
Változó szelek érkeznek
1956-57 fordulóján már megfigyelhető az enyhülés a divatban, melyhez az is hozzájárult, hogy a hazai ipar képtelen volt az igények kielégítésére. 1956 nyarától már újra rendszeressé váltak a londoni és párizsi divatbemutatókról készült tudósítások, sőt, beszélgetést szerveztek arról is, hogy a francia, vagy a magyar nők csinosabbak-e?
A divatbemutatóról készült képeket itt tudod megnézni:
https://www.facebook.com/pg/hellobabybar/photos/?tab=album&album_id=840039349466534