Mademoiselle, a stílusművész

A divat világában Gabrielle - Coco - Chanel francia divatterveznő neve fogalom, hiszen minden bizonnyal ő volt a divat történelmének első, s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Védjegyei: "kis fekete ruha", visszafogott kosztüm, sok bizsu, laza pulóver, puha kardigán, és mindenekelőtt a világ egyik legünnepeltebb parfümje, a Chanel N°5. Coco Chanel hitvallása szerint az öltözködésnek mértékletesnek, egyszerűnek és diszkrétnek kell lennie, nem pedig a jólét fitogtatójának.

Egy ikon születése

Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-én született a nyugat-francia Saumurban. Anyja korán meghalt, ezért apja az egyház gondjaira bízta lányát. A kis Gabrielle-t apácák nevelték, és persze ők is öltöztették, leginkább fehérbe és feketébe. Nem kizárt, hogy a későbbiekben az őt nevelő nővérek egyenruhájának merev egyszerűsége és szülővárosa építészetének letisztultsága is hatott különleges ízlésvilágára.

Később - húsz éves kora körül - egy zenés kávéházban énekelt, voltaképpen az itt megforduló katonák ragasztották rá a Coco becenevet. A későbbi Chanel divatcég ikonikus márkajelzése is ide vezethető vissza, hiszen a két összefűzött C betű nem más, mint Coco Chanel monogramja.

1908-ban a fiatal Coco Párizsba költözött, ahol először olcsó kalapokat vett, amiket a saját kénye-kedve szerint alakított át. A gazdagon díszített és igencsak méretes kalapok között elég feltűnőek voltak Coco kalapjai, amelyekre az egyszerűség és a kis méret volt jellemző.

Időközben kitört a háború, emiatt a gyárakban nők dolgoztak a fronton harcoló férfiak helyett, így Coco számára hamar egyértelművé vált, hogy a nők a kényelmes és praktikus eleganciára áhítoznak. Ezért nemsokára egyik barátja - egy bizonyos Capel - révén eme háborús korosztály számára nyitotta meg divatházát a rue Cambonon, méghozzá a 21-es szám alatt. A divatház irodájának ajtaján ma is látható a névtábla, melyen ez áll: Mademoiselle. Egyszerűen csak így emlegették a nőt, aki sokak számára a nőies eleganciát testesítette meg. A név már csak azért sem túlzás, mert ő volt az, aki pályafutása során az egész konfekcióipart forradalmasította, többnyire azon tulajdonsága révén, hogy mindig gyorsan alkalmazkodott az új trendekhez.

Először matrózingeket és zsokémellényeket, majd könnyű blézereket, vászonszoknyákat és selyemblúzokat, valamint ékszereket tervezett. Ezekben az időkben nemcsak Coco, hanem húga és unokatestvére is Chanel ruhákban járt, ezzel reklámozták Coco ruhakölteményeit. A reklám hatása nem is maradt el: Coco forgalma szédítő iramban megnőtt, egymásnak adták a kilincset a párizsi vevők, később pedig a spanyol arisztokrata hölgyek is. Mivel butikja ennyire népszerű lett, ezért nemsokára a forgalmas tengerparti nyaralóhelyen, Deauville-ban is nyitott egy üzletet, ahova szintén özönlöttek a stílusosságra éhező hölgyek.

A Chanel titok

Chanel vásárlóvonzó-titka az volt, hogy maximálisan elutasította a túldíszítettséget, a felesleges cicomát, nem szerette a női testet börtönbe záró darabokat és a barokkos cifraságot. Ő egy sportosabb, klasszikus kiegyensúlyozottságra törekvő divatot akart megvalósítani, ezért női ruháihoz többnyire olyan szövetet választott, mint a tweed vagy a gabardin, holott ezen anyagok addig csak a férfiak számára voltak fenntartva. Ez is bizonyítja Coco azon felfogását, miszerint a szép és modern nő aktív és sportos, nem pedig unatkozó társasági hölgy, pláne nem kitartott metresz. (Coco tulajdonképpen az általa teremtett divattal a saját múltjától vett búcsút.) A sportágak közül a lovaglás hatott rá leginkább, mivel kitűnő lovagló volt, ezért sok ötletet merített ebből a közegből, pl. a lovászok mellényéből vagy az istállófiúk pulóveréből.

Coco előnyben részesítette a kényelmet, ezért előszeretettel tervezett kötött holmikat, amellyel óriási megdöbbenést okozott a többi divattervezőnek, de nagy örömöt a vásárlóknak. Nem kis tehetségre utal az is, hogy mindig biztos ízléssel ismerte fel, hogy mi áll jól neki, és más nőknek is. Tulajdonképpen a nőiesség hangsúlyozásának új technikáját találta fel: kevésbé látványos, kifinomultabb és hatásos módját. Eleinte merésznek tartották a ruháit, sőt őt magát is, mert a fűzőt tüntetőleg félredobta, a haját fiúsan rövidre vágatta, nem szoknyát, hanem férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a Nap lebarnítsa bőrét. De egy idő után megszerették ruháinak szerénységét és finomságát, amely nagy kontrasztot mutatott a kor bonyolult, sokrétű és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek egyre inkább felfigyelni Chanelre, és végül jellegzetes dzsörzé-kosztümjei divathóborttá váltak Párizsban.

Valami, ami örök

A ’20-as években állt elő a "kis fekete ruhával", amelyet a Ventura tervezte bizsu karkötőkkel és hamis gyö

ngy láncokkal egészített ki. Coco volt az első, aki szalonképessé tette a bizsut, ráadásul valódi ékszerekkel vegyítette, ami akkoriban nagy merészségnek számított. A hosszú gyöngysorokon kívül szerette a lepke és szitakötő formájú strasszcsatokat, amelyekkel sűrűn díszítette a ruhák öveit. A kétszínű körömcipő is az ő nevéhez fűződik, amelynek segítségével a kisebb láb látszatát akarta kelteni. Ekkoriban már hihetetlen népszerűségnek örvendett, így megtehette, hogy a Vendome téren álló előkelő Ritz szállóban lakjon. A legenda szerint három lakosztályt is bérelt egyszerre: az egyikben aludt, a másikban a vendégeit fogadta, a harmadikban pedig tisztálkodott.

De a divat nagyasszonya sosem pihent, mindig kitalált valami újat. Egy idő után nemcsak ruhákat és ékszereket tervezett, hanem ő volt az első, aki egy divatház tekintélyét és nevét társította egy parfümhöz, ez a híres parfüm volt a Chanel N°5. A legenda szerint Chanel a Cote d’Azur partján ismerkedett meg Ernest Beaux-val, az orosz cár udvari parfümkészítőjével, akit egyből megbízott ,,a nő illatának” elkészítésével. ,,Sokszor nem is tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy mit nem.” - vallotta be később Chanel erről az időszakról. A nehéz kezdetek után végül 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatták be a Chanel szerencseszámáról elnevezett N°5 parfümöt. A parfüm különleges virágillata miatt hamar ismert és elit parfümmé vált. Ezt jól mutatja, hogy Marilyn Monroe az újságírók ama kérdésére, hogy miben alszik, csak azt válaszolta: „Chanel N°5-ben.”. Ez a parfüm ma is az egyik legnépszerűbb illat, a hölgyek világszerte imádják. Ezen a gyönyörű illaton kívül a továbbiakban számos más parfümmel is elkápráztatta a piacot a Chanel cég.

Dior színre lép

1939-ben Coco elhatározta, hogy visszavonul, ennek oka, mint utólag nyilatkozta: ,,Azt hittem, hogy a női divatnak egyszer, s mindenkorra befellegzett.”. Tehát a ’30-as éveket követően Chanel már nem rukkolt elő újfajta elképzelésekkel, csak a nevezetes kis fekete ruháját és briliáns kosztümjeit kombinálta. Ám a világ kifinomult hölgyei hajthatatlanul az ő ruháit viselték.

Christian Dior 1947-es sikere mégis rosszul érintette Chanelt. Teljes mértékben elutasította Dior retró divatját, és újra érvényre akarta juttatni saját stílusát, ezért a 70. életévét betöltött divattervező ismét megnyitotta a divatházát. Vadonatúj ruhakollekciója 1954 februárjában debütált Párizsban. A bemutató számos különlegességet tartalmazott, pl.: bélés nélküli, lágyan omló zakókat, szép selyemblúzokat impozáns karkivágásokkal és rendkívüli bizsukkal, valamint példátlanul szép zsebbel ellátott szoknyákat. De a legfontosabb, hogy ekkor mutatta be az ún. Chanel-kosztümöt, amelyet irányvonalának fő szimbólumaként ismerünk. Ez a kosztüm tweed szövetből készült, és az egyenes szabású szoknyához aranygombokkal záródó, doboz formájú, szerény szegéllyel díszített kabátot társított, hiszen a Mademoiselle számára a jól öltözöttség nem az agyonöltözöttséggel egyenlő.

Ezekkel a kreációkkal a Chanel divatház újjászületett és egy éven belül visszahódította valamikori tisztes pozícióját. Az elismerés abszolút megérdemelt volt, hiszen Coco Chanellel kezdődött a női 20. század, mert ő volt az, aki olyan ruhákat képzelt el, amelyeket: ,,Egy nő felvehet reggel, amikor elindul ügyes-bajos dolgait intézni, amelyben délután beülhet a barátnőivel valahova teázni, és amelyben este akár színházba is mehet.”.

Még most is él

Coco Chanel végül a Ritz szállóban hunyt el 1971. január 10-én, de élete végéig megszállottan dolgozott, és hű maradt stílusához, amelyet csak kis mértékben alakított át és akkor is csak a mindenkori korszellemnek megfelelően. Végtelenül konok, szarkasztikus illetve egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa. Ő lett a divat puritánja, akinek sikere megalapozott és megkérdőjelezhetetlen. Többek között emiatt sokak számára Chanel az amerikai álmot testesíti meg - francia létére.

Kató Iringó

Fotók, forrás: dvddeluxe.fr,
nanoubananou.files.wordpress.com

Hozzászólások: [0]

Új hozzászólás » Cikk küldése »