„Hiszek abban, hogy a megjelenés, az öltözködés által képviselt hatás behozhatatlan fegyver a nők tárházában. A magabiztosság, az önérvényesítés záloga lehet a ruha, amelyet viselünk." - Yves Saint Laurent.

A feltartóztathatatlan

1936. augusztus elsején látott napvilágot Yves Mathieu Saint Laurent, Algériában. 13 évesen jelmezeket tervezett, pár évvel később pedig már Párizsban találjuk főhősünket egy figyelemre méltó mappával, amely telis-tele van jobbnál-jobb divatrajzokkal. Ennek a szerény fiúnak nagy álma volt: bejutni a divatvilágba. Ez nagyfokú tehetsége révén sikerült is, méghozzá gyorsan és fájdalommentesen. Beiratkozott a Chambre Syndicale de la Haute Couture nevezetű iskolába és a kezdeti sikerek se várattak sokáig magukra...

Dior évek

A még újonc Yves Saint Laurent aszimmetrikus vonalú, fekete koktélruhájával megnyert egy igen nívós nemzetközi versenyt és ennek köszönhette, hogy Michel de Brunhoff (A Vogue főszerkesztője) megnézte egyéb skicceit és ezek alapján beajánlotta Christian Dior mellé, akinek végül első számú asszisztense lett, így sorra segédkezhetett a kollekciók kialakításánál.

II. Christian

A mester 1957-es halálát követően átvette a Dior-ház szakmai irányítását és egy év múlva előjött a Trapéz nevű kollekciójával. Az akkor még csak 21 éves fiatal divattervező leginkább arra törekedett, hogy megtartsa a mesterétől eltanult bravúrosságot és pompát, de a saját ízlésvilágát is szerette volna képviseltetni. Ennek jegyében további 6 kollekciót vitt végig a Diornál, köztük olyan kultikus ruhadarabokkal, mint például az 1960-as fekete krokodilbőr zakó nercgallérral, amely Marlon Brando A vad c. filmjét idézte. Sajnálatos módon a fiatal tervező folyton összetűzésbe került a divatcég tulajdonosaival, ezért 1961-ban távozott a Dior-háztól és barátjával, Pierre Bergével saját divatházat alapított. Ezen a ponton kezdődött el YSL különálló és briliáns diadalútja.

Ikonszerű monogram: YSL

1962 januárjában debütált első, önálló és művészi hangvételű ruhakollekciójával. Kezdetben és – a későbbiekben is – jellemző volt a tervezőre, hogy valamelyik művészeti ág inspirálta őt a ruhák megalkotásánál. Természetesen az eredmény általában egyedi és forradalmi volt. YSL a parfümök piacán is kipróbálta magát: 1964-ben dobta piacra első, Y nevű parfümét, amelyet Catherine Deneuve, a márka későbbi nagykövete népszerűsített.

Mondrian

1965-ben állt elő nevezetes Mondrian nevű kollekciójával, amely egyfajta tisztelgés volt Piet Mondrian festőművész kiválósága és nonfiguratív festményeinek szépsége előtt. Yves Saint Laurent a festő absztrakt motívumait helyezte el egyenes szabású jersey ruháin és különösen odafigyelt a színek arányára, harmóniájára. „Mindenkinek szüksége van esztétikai ábrándokra a létezése érdekében” - vallja a tervező.

Magritte

1966 szeptembere nagy változásokat hozott. Yves Saint Laurent volt az első, aki párizsi haute couture-tervezőként luxus prêt-á-porter-üzletet nyitott. A butik neve Rive Gauche. Később ugyanígy nevezte el az 1971-ben piacra dobott második parfümjét is. Az 1966-os év neves YSL ruhája az a darab, amelynek egyszerű fekete felületén egy kontrasztos fehér női sziluett ível keresztül. Ez a ruhadarab Magritte, a nagy szürrealista festő ama képére utal, amely egy emberi testet ábrázol és amelyen belül megjelenik a férfi és a nő, fekete-fehér alakokra osztva a figurát.

Pop art

Erre az évre datálható híres-neves pop art kollekciója is, amely a XX. századi képzőművészeti ágazat és Andy Warhol munkássága nyomán készült. Ebben ismét bebizonyította, hogy milyen különleges érzéke van a színekhez. Egyidejűleg megvetette a lábát más művészi területeken is: képregényeket rajzolt, balett- és színházelőadásokhoz, valamint filmekhez tervezett kosztümöket. Egyik filmbeli munkájáért meg is kapta a Harper Bazaar Oscar-díját.

Szafari

A mindig nagy és merész szemüvegben mutatkozó divattervező 1968-ban készítette el híres szafarikollekcióját, amelyben újrafogalmazta a női nadrágot, a blézert és a csuklyás köpenyt. A természet színeinek és anyagainak látványos használata után Párizs, London és New York tetszését is elnyerte a halk szavú tervező.

Glamour

1971-ben már nyoma se volt a szafari stílusnak. Ekkor már a '40 évek dívás megjelenéséhez ragaszkodott radikálisan és éppen ezzel nyűgözte le a divatkritikusokat. Ekkoriban előnyben részesítette a fehérnemű nélkül viselt átlátszó ruhadarabokat is, de sosem lépte át a vulgaritás és a finom elegancia közötti roppant törékeny határt. Szintén '74-ben adta ki YSL pour homme nevű férfiparfümjét, amelynek kampányképein a tervező pucéran pózolt. „Valódi kapcsolat a ruha és test között, egyben ideális kapcsolat test és lélek között.” - mondta.

Szmoking

1975-ben sokkolta a közönséget az első olyan női szmokinggal, amely valóban mindenki szemében nőiesnek bizonyult. Eme ruhadarabjának egyik fotója pedig bejárta a világot: a modell YSL selyemgalléros szmokingjában áll az esőtől elázott éjszakai utcán. A kifutón a modellhölgyek többnyire keményített inget és általában széles övet viseltek a szmokinghoz. YSL eme esztétikai virtuozitása mindenkit elragadott és az utána következő divattervezők se kerülhették el azt, hogy női szmokingjaikat ne YSL alapdarabjához hasonlítsák.

Forradalmi divat

1976-os kollekcióját Leon Bakszt 1910-es keleties hatású Seherezádé-jelmeztervei alapján készítette el. Ez a kollekció túl nagy visszhangot nem kapott, de nemsokára a New York Times címoldala már divatforradalom kitöréséről számolt be. Ugyanis kifutóra került YSL paraszti ihletésű kollekciója, amelyből egy-egy ruhadarab ára 400 dollárnál kezdődött. Nagy szó, hogy ezzel a kollekcióval kapcsolatban még a legszigorúbb kritikusok is elismerően bólintottak. Igaz, hogy ezek a ruhák meglepően merészek voltak, ámde művészi mivoltunk megkérdőjelezhetetlen. És nem utolsó sorban híven tükrözték alkotójuk kiváló érzékét a kulturális és társadalmi áramlatok iránt. Még ugyanebben az évben ismét felborzolja a kedélyeket Opium nevű provokatív, ugyanakkor klasszikus parfümjével.

Art & fashion

A magas és vékony divattervező ruhái a későbbiekben is szorosan kézen fogva jártak a művészeti alkotásokkal és a rájuk való utalásokkal. 1978-ban francia népviseletre hajazó ruhákat tervezett, aztán 1981-ben Matisse festményei, később pedig Picasso kubista képei voltak rá hatással.

Siker, siker és siker

1982-ben ünnepelte karrierjének 20. születésnapját Párizsban. A ceremóniát csak megkoronázta az a tény, hogy megkapta az Amerikai Divattervezők Tanácsának nemzetközi díját. Egy évre rá pedig elérkezett az idő, hogy a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum egy retrospektív kiállítással összegezze a nagy múltú tervező munkásságát, ami igazán nagy elismerés, hiszen élő divattervezőnek ez volt az első tárlata ebben a múzeumban.

Elementáris erő

Harmincadik évfordulója után 4 évvel bemutatta Yvresse (franciául az ivresse lelkesedést, tüzet jelent) parfümjét, majd 1999-ben eladta márkáját és végül visszavonult. „Úgy döntöttem, hogy búcsút mondok a hivatásomnak. Megértettem, hogy a legfontosabb találkozás az életben az önmagunkkal való találkozás." – mondta 2002-ben.

Kiszámíthatatlan, ugyanakkor eklektikus

Avantgárd stílusa ellenére ruhái mindig hordhatóak, még az extrém ruhadarabjai sem váltak nevetségessé, ehhez pedig – valljuk be – nagy tehetség kell, hisz számos olyan példa lebeg a szemünk előtt, akiknél ez előfordul. De Yves Saint Laurent különleges, mert egyszerűen tévedhetetlen érzéke van a divathoz. Eme képessége által teljesen új formanyelvet alkotott. Gyakran változtatta ruháinak stílusát és mindig fenntartotta a klasszikus szabászat standardjait. Mindig a változó korszellemnek megfelelően alkotott, ezért páratlan és bravúros stílusa sosem halványul el. Ösztönösen tervezett, de sikerei dacára mindig szorongó tervezőművész maradt.

Kató Iringó


Fotók: Koleszár Adél,
www.biografiasyvidas.com,
www.vam.ac.uk,
www.revistaview.com.br