Én szép vagyok, és te?
Je suis belle
A Je suis belle már lassan két éve egy hazai divatmárka. Jelentése franciául: szép vagyok. Az ez alatt a név alatt dolgozó fiatal magyar tervezőpáros egyik tagjával, Dévényi Dalmával ültünk le beszélgetni, aki társa, Kiss Tibi helyett is elmondta, hogy honnan gyűjtik be az ötleteket, hogyan lettek alkotópárossá, hogyan készítik a kollekcióikat, és milyen terveik vannak a jövőben. Stílusukat egyediség, szürrealitás, formai játékosság, de nőiesség és kísérletező kedv is jellemzi. Bár csak idén diplomáztak, itthon már megkapták az Év Fiatal Divattervezője díjat.
- Kezdjük a névválasztással! Miért ez a különös márkanév: Je suis belle?
Dévényi Dalma: - Nem akartunk nagyon koncepciózus nevet választani, olyat szerettünk volna, 
amit a mindennapokban is lehet használni. Sokat gondolkoztunk rajta. Tibinek a Je suis belle név régi ötlete volt, egy jelmondata, valamilyen dalból szedte. Már a legelején felvetődött, de aztán hagytuk. Túl bonyolult volt a francia hangzás miatt, és itthon nehezen boldogulnának vele - gondoltuk. Aztán mindenféle eszünkbe jutott, de egyiket sem éreztük a magunkénak. Ez a név pedig mindig visszajött, ezért úgy döntöttünk, ha ennyire a magunkénak érezzük, akkor miért ne? Tetszett a dallama, meg a jelentése is, ami egy kicsit ironikus.
amit a mindennapokban is lehet használni. Sokat gondolkoztunk rajta. Tibinek a Je suis belle név régi ötlete volt, egy jelmondata, valamilyen dalból szedte. Már a legelején felvetődött, de aztán hagytuk. Túl bonyolult volt a francia hangzás miatt, és itthon nehezen boldogulnának vele - gondoltuk. Aztán mindenféle eszünkbe jutott, de egyiket sem éreztük a magunkénak. Ez a név pedig mindig visszajött, ezért úgy döntöttünk, ha ennyire a magunkénak érezzük, akkor miért ne? Tetszett a dallama, meg a jelentése is, ami egy kicsit ironikus. - Szép vagyok?
- Igen, ezt jelenti. Erről pedig eszünkbe juthat egy olyan ruha, amelyben szépek vagyunk. Szóval minden szempontból megfelelt, egyet kivéve: kicsit félelmetes, hogy leírva teljesen más, mint ahogy kiejtjük. Azt azonban nem tudom, hogy aktuális-e egyáltalán ez a probléma, mert egy csomó esetben szájhagyomány útján terjed.
- Igen, ezt jelenti. Erről pedig eszünkbe juthat egy olyan ruha, amelyben szépek vagyunk. Szóval minden szempontból megfelelt, egyet kivéve: kicsit félelmetes, hogy leírva teljesen más, mint ahogy kiejtjük. Azt azonban nem tudom, hogy aktuális-e egyáltalán ez a probléma, mert egy csomó esetben szájhagyomány útján terjed.
- Olvastam, hogy a továbbiakban szeretnétek egy férfikollekciót is, akkor az Je suis bon név alatt kerül majd forgalomba? Mert ugye a Je suis belle az a franciában a szép vagyok nőnemű alakja?
- Igen. Ez volt az első a név után, amit kitaláltunk, hogy ha lesz férfi vonal - amiben már nem vagyunk biztosak -, akkor az Je suis bon lesz, és ezzel viccelődtünk is, hogy a gyerekkollekció pedig je suis peti, és ha idősebbeknek készítünk, akkor az, és így tovább. A férfiruhára nagyon nagy kereslet lenne, itthon is sokkal jobban lehetne eladni, mint a női darabokat. Viszont én nem érzek kedvet férfiruha tervezéséhez. Valamennyire mindig kényszernek éreztem, ha fiúknak csináltam ruhákat. Tibi azonban érez kedvet hozzá, csinált is már fiúkollekciót, amikor vándorféléven volt kötőszakon, így végül is van egy kollekció, amit elkezdhetnénk gyártatni, csak nem érné meg egyelőre ezzel is foglalkozni.
- Hogyan lettetek ti tervezőpárossá?
- Egy évfolyammal Tibi felett jártam az Iparon (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a szerk.), majd halasztottam egy évet és kimentem Londonba csak úgy, aztán mikor visszajöttem az ő osztályába kerültem. Mindig is ellenszenves voltam neki, de aztán rájött, hogy mégsem vagyok olyan, amilyennek gondolt. Akkor ő már a Pep magazinnál dolgozott és volt egy ötlete, miszerint az osztályunkkal közösen csináljunk egy divatanyagot az újságnak, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem segíteni? Persze, hogy volt! Ekkor én filmes jelmezben voltam már tapasztaltabb, de divatban még nem. Korábban sokat dolgoztunk együtt más évfolyambeliekkel, de igazán soha nem sült el jól a dolog. Mindenki inkább csak kompromisszumot kötött. Veszítettünk rajta, nem haladtunk jól. Aztán elkészítettük ezt az anyagot, és a Tibivel való közös munka során volt először az az érzésem, hogy mi segítünk egymásnak, gyorsabban haladunk, és jó dolgokat tudunk létrehozni együtt. Persze rengeteg időbe telt, míg összecsiszolódtunk, mert mindketten rettenetesen egoisták vagyunk, de szép lassan sikerült. Tibinek baromi jó elképzelései vannak, és nem szokta meg, hogy valaki más ötleteire is figyeljen. Ugyanakkor tudom, hogy érdekelte, amit én gondolok, de egy csomószor voltak emiatt konfliktusok, meg megbántódások. Egy idő után viszont tényleg megszoktuk egymást és ezek szépen elmúltak. -Honnan jöttetek, milyen előképzettséggel lettetek tervezővé?
- Tibi Tápiószecsőn született. A nagypapája szabó volt, bár szerinte ez nem nagyon befolyásolta. Már a gimi alatt is iiszonyatosan sokat rajzolt és járt művészettörténetre is. Második próbálkozásra vették fel az Iparra. Én budapesti vagyok és egy elég őrült művészcsaládból származom. Egész életemben mindig készítettem dolgokat, de nem rajzoltam. Bennem volt a vágy, hogy olyan tárgyakat alkossak meg, amelyek egyszerre szépek és használhatóak is, minden nap a kezedben vannak. Anyukámnak csináltam lámpaburát, ilyesmiket. Aztán negyedik gimnázium végén elmentem rajzolni tanulni és körülnéztem, hogy mi az, ami érdekel. Másodszorra vettek fel engem is az egyetemre az öltözéktervező szakra. A ruhák iránti megszállottság is ekkor alakult ki, útközben.
-Mivel foglalkoztok még a Je suis belle mellett, mert gondolom ebből még nehezen lehet megélni?
- Mostanában szerencsére elég sok felkérést kapunk, ráadásul sokféle területről. Például ismét felajánlották egy nagyjátékfilm jelmeztervezését, amit sajnos vissza kellett utasítanunk, mert egy három hónapos nonstop meló lett volna és akkor ennyi időre elszakadtunk volna a tervezéstől, ami nagyon nagy kiesés. Nem tudtuk volna csinálni. Így eléggé limitált, hogy miből kereshetünk pénzt. Reklámfilmeket szoktunk stylingolni a Use tervezőcsapattal közösen. Ők kezdték ezt el néhány éve és ha túl sok felkérést kapnak, akkor átadják nekünk. Mivel nagyon sok energiát vesz el, ezért sokszor van úgy, hogy a Use egyik tagja és én megyünk el és csináljuk meg a reklámfilmet. Összedolgozunk. Mellette a Pep magazin divatszerkesztői vagyunk, ami negyedévente egy hosszabb munka, mert kell divatanyag, címlap, ilyesmi. Mérlegelnünk kell, hogy mit vállalunk el.
-Ha anyagi oldalról közelítünk, mennyire vagytok sikeresek?
-Annyit mindig kitermelünk, hogy a következő kollekciót legyártassuk, de ehhez 
még nem nyúlunk hozzá, nem is vennénk ki belőle pénzt. Ha többet hozna, akkor sem, mert nem jó politika. Most is szükség volt rá, mert a diplomakollekció majdnem egyszerre készült a tavasz-nyárival, amely márciusban került be a boltokba, így az dupla költség volt.
még nem nyúlunk hozzá, nem is vennénk ki belőle pénzt. Ha többet hozna, akkor sem, mert nem jó politika. Most is szükség volt rá, mert a diplomakollekció majdnem egyszerre készült a tavasz-nyárival, amely márciusban került be a boltokba, így az dupla költség volt.-Kiket céloztok meg? Kik azok, akiknek a ruháitokat szánjátok?
-Alapvetően a 20 és 40 év közti korosztálynak. Kreatív, érzékeny, intelligens és valamilyen szinten jól szituált nőknek szánjuk a ruháinkat. Magyarországon ez eléggé szűk réteg. Most még bátorítanunk kell az olyan nőket, akiknek elsőre nem jut eszébe, hogy ilyen ruhákat vegyenek fel, ők is próbálják meg! Olyanokra gondolunk, akik költenek az öltözködésükre. Az a baj, hogy ennek itthon nem nagyon van hagyománya. Mégis érdekes, hogy mennyien vannak, akik tökre rákattantak, leginkább egyetemisták.
-Akik biztos nyitottabbak az újra?
-Igen. És mivel mi márkatudatot igyekszünk építeni, - nyilván szerény eszközökkel -, akkor ezt szájhagyomány útján is fontosnak tartjuk, hiszen ha már ismerik és szeretik a Je sui bellet, akkor valószínűleg visszajönnek, megjegyzik és elmesélik másoknak is. Akkor pedig már sikk lesz megvenni. Így lassan lehet, hogy a kicsit kevésbé nyitott és konzervatívabb ízlésű emberek is bevállalnak valami olyat, ami amúgy túl merész lenne nekik. Ha pedig egyre több helyen látják, újságban, neten, itt vagy ott, akkor már legitimálva van. Egyre kevésbé gondolom azt is, hogy magasak lennének az áraink. Persze van, ami alá már képtelenek vagyunk menni.
Folytatás következik!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: 
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! 
.jpg)
