LOOK a perfect dream

Hosszú szőke haj libben a nyári szélben. Érkezik Bicsérdi Ágnes. Angyali mosoly részéről, kíváncsi tekintet részemről, izgalom mindkettőnk részéről. Kezdettől fogva érzem: különleges, nyughatatlan tűz dúl a fiatal divattervezőben. Nem is csodálkozom, hogy a latin eredetű Lookrecia név megnyerőt és vonzót jelent, hiszen mindkét jelzővel büszkélkedhet a tehetséges Ági, akivel augusztus derekán, egy kellemes kis kávézó teraszán beszélgettünk eddigi életpályájáról és jövőbeli terveiről.

- Mindig is divattervező szerettél volna lenni?

Bicsérdi Ágnes: Kicsi korom óta sokat rajzoltam és akkoriban festőművész akartam lenni. Később már egyre inkább szép ruhás királylányokat rajzoltam és folyton azon gondolkodtam, hogy kit milyen ruhába lehetne öltöztetni. Tehát elég korán kezdődött ez nálam, és komolyabban azóta sem gondolkodtam el azon, hogy más területen dolgozzak.

- Hol végezted a tanulmányaidat?

- A gimnázium után a Rotschild Klára divattervező iskolában tanultam 3 évig. Miután itt végeztem, felvettek a Magyar Iparművészeti Egyetemre. A negyedik évben, 2005-ben megkaptam a London College Of Fashion intézmény ösztöndíját, ahol egy őszi szemesztert töltöttem, és végül csak 2006. januárjában jöttem haza, mert a Dunlop cég pályázata miatt tovább kint maradtam. Ebben a versenyben 180 ember közül jutottam be az 56 fős döntőbe, ahol egy divatbemutatót szerveztek a ruháinkból. Nagyon jó élmény volt, egészen más ott egy bemutató atmoszférája, mint nálunk.

- Közben hazajöttél a 2005-ös Divatolimpia miatt.

- Igen, a döntőre hazautaztam, mert nagyon féltettem a ruhákat. Nagyon sokat dolgoztam velük és nem mertem kiadni a kezemből az öltöztetést, hisz mindig nagy kapkodás van az öltözőben, hogy időben kifutóra kerüljenek a modellek, de a ruhákat már az elindulásom előtt elkészítettem.

- És meg is nyerted az haute couture kategóriát. Mi jellemző erre a nyerő kollekcióra?

- Ez a gézruha kollekcióm, amely négy ruhából áll. Az első ruhát egy féléves feladat keretein belül készítettem az egyetemen és ezt egészítettem ki a Divatolimpiára további három ruhával. A ruhák összesen 150 m egészségügyi gézből készültek, amit két szín, a kék és a fekete különböző árnyalataira festettem.

- Nagyfokú kreativitásra vall a géz ruhaalapanyagként való használata.

- Ez egy kísérlet volt, azelőtt soha nem használtam és kíváncsi voltam, hogy mit tudok egy ilyen viszonylag egyszerű, de természetes anyagból kihozni. Szerettem gézzel dolgozni, mert laza szerkezetű, könnyű és nagyon jól festhető, igaz, rengeteg kell belőle, ha nagy látvány a cél.

- Nagy munka volt elkészíteni ezeket a különleges gézruhákat?

- Igen, az első ruha kb. két hónap alatt lett kész, ezzel dolgoztam a legtöbbet. A szoknya nagy része fodrokból áll, amiket egyesével húzkodtam be varrógéppel. A szobámban szinte hegyeket képeztek ezek a fodorhalmok, mielőtt nekiláttam rádolgozni az alapszoknyára. Ráadásul egyben, kiterítve kellett látnom az egészet, hogy minden színt a megfelelő helyre rakjak, úgyhogy csak a földön fért el. Nem volt valami kényelmes munka. Az abroncsokat is én készítettem, úgyhogy az utolsó héten már nem aludtam (nevet).

- De megérte, mert nyertél.

- Igen, mindenképp megérte. Később ezzel a kollekcióval hívtak Düsseldorfba és Münchenbe is.

- Ráadásul a 2006-os Divatolimpián is ugyanúgy első lettél.

- Igen, de először vacilláltam, hogy pályázzak-e még egyszer. Az haute couture kategória témája az etnikum volt, ami nekem nagyon tetszett és rögtön lelkes lettem. Tulajdonképpen, ha nem ez a téma, akkor valószínű, hogy nem nevezek be.

- Ide egy pomponos kollekciót terveztél. Ezt mi ihlette?

- Igen, ez az „Ethnic” kollekcióm. Az egyetemen még első évben volt egy feladat, amelynél egy szabadon választott néptől népviseleteket kellett gyűjteni. Ekkor az észak-thaiföldi törzsekről végeztem egy gyűjtést, úgyhogy ezt a témát használtam fel 2006-ban, a pályázathoz. Ezek a törzsek színes fonalakat használnak és főleg feketével kombinálják, amit én is nagyon szeretek. Ráadásul rengeteg színes fonalam volt otthon, amiből pomponokat, bojtokat, labdákat, golyókat készítettem, tehát ez is adta magát. A fonalakon kívül matt ezüst rátéteket és csengőket használtam fel a három ruhához.

- A diplomamunkádat is abban az évben készítetted. Erre mi jellemző?

- Sajnos elég későn tudtam nekiállni, mert csak januárban jöttem haza a londoni ösztöndíjról. A témám a régi játékbabák voltak. Azért ezt választottam, mert tetszik, hogy van bennük szépség és groteszkség is. A diplomamunkám sok-sok nagyméretű textiltervből, egy albumnyi divatgrafikából és három öltözékből áll. A ruhák anyagát szintén kézzel festettem, valamint régi csipkékből, különböző babagyártók pecsétjeiből, régi porcelánbabák fotóiból szitákat készítettem, és ezeket a motívumokat is az anyagra helyeztem (ez az ún. szitanyomás technika - a szerk.). A felsőrész testre formázott kecskebőrből készült, mert a régi játékbabák felsőteste porcelánból van kiöntve és a bőrrel ezt a hatást szerettem volna visszaadni. Egy kis gézt ezeknél a ruháknál is használtam, de csak a derékrészen: ún. pufi festékkel (hő hatására növekvő festék – a szerk.) szitáztam rá a csipkemintát, ami olyan hatást keltett a gézen, mintha aprólékosan, kézzel hímezték volna ki.

- Első, piacra szánt kollekciód Németországban és Belgiumban is megvásárolható. Miért ott? Itthon hol kaphatóak? 

- Miután megnyertem a 2006-os Divatolimpiát, a Magyar Divatszövetség ajánlása alapján a düsseldorfi nemzetközi divathét szervezője, az Igedo cég meghívott, és felajánlott egy ingyenes standot a CPD-n (Collection Premiere Düsseldorf - a szerk.). Erre készítettem egy tíz darabos, új kollekciót, melynek tervezésénél némileg figyelembe vettem a különböző trendelőrejelzéseket, hogy ne csak látványos ruhákat vigyek magammal, hanem olyanokat is, amelyek bárki által hordhatóak és van esély megrendeléseket felvenni rájuk. Számításom bejött, egy német és egy belga megrendelést is kaptam, ezért ők az első vevőim. Később persze elindult a honlapomon (www.lookrecia.com) a magyar nyelvű shoprendszer is, amelyen konfekcióméret alapján bárki rendelhet ruhákat, másrészt a belvárosi bemutatótermemben is lehet próbálni telefonos egyeztetés után, és alkalmanként megtalálható vagyok a WAMP-on is. Februárban is ott leszek, nem csak ruhákkal, hanem táskákkal és fülbevalókkal is. Egyébként váratlanul ért az Igedo meghívása, és nagyon rövid időm volt mindent elkészíteni és megszervezni, pályázatokat írni, körülbelül egy hónap. Szerencsére az NKA-hoz beadott pályázatom pozitív elbírálást kapott, így az utat, a szállást és a ruhák szállítását is ők támogatták.

- Milyen anyagból készültek ezek a prêt-á-porter ruhák?

- Fontosnak tartottam, hogy kellemes anyagokból készüljenek, ezért selyemmuszlin, plüssbársony, taft és finom kikészítésű pamut a főbb alapanyagok.

- Vajon lesz rá igény?

- Szerintem igen, mert nem annyira extrém ruhák, abszolút hordhatóak, jók az anyagok és a mostani irányzatoknak megfelelő szempontok szerint készültek. És nem én varrtam, hanem gyakorlott varrónő (nevet).

- A fekete szín dominál ezeknél a ruhadaraboknál. Miért?

- Mielőtt elkezdtem készíteni a kollekciót, különböző trendelőrejelzéseket olvastam, melyekből kiderült, hogy a visszafogott, szürkés színvilág még idén ősszel is tartani fogja magát, így esett a választásom a feketére, grafitszürkére, vízkékre, ezüstre.

- Viselnéd valamelyiket ezek közül?

- Igen, volt is már rá alkalom. Az egyik selyemruha mintadarabját megtartottam és azt viseltem egy hazai díjátadón.

- Mesélj kérlek a Talente 2007 nemzetközi formatervező pályázatról!

- Minden évben megrendezik ezt a pályázatot, ahova az egész világról hívnak tervezőket. Itthon az egyetemen a szaktanárok ajánlják a végzősöket a pályázatra, amire mindenki elküldi a portfólióját. A zsűri pedig kiválasztja a nekik tetsző munkákat és bekérik kiállítani. Egyszer lehet csak jelentkezni, így biztosítja a zsűri, hogy minden évben új tehetségek közül válogassanak. 2007-ben négyen kerültünk be Magyarországról, ami nagyon jó, hiszen világviszonylatban 92-en voltunk, azon belül is textilesek csak 23-an.

- Ki volt a másik három, aki bekerült?

- Huszti Andrea, Nagy Dóra és Závodszky Dalma. Dóra ágytakarókat, Dalma táskákat, Andi és én pedig ruhákat állítottunk ki.

- Tulajdonképpen melyik kollekciódra vagy a legbüszkébb?

- A gézruhák a kedvenceim. Ha kiállításra hívnak, akkor ezeket viszem legszívesebben, mert ezek a leglátványosabbak és bennük van a legtöbb munkám. Igaz, hogy a pomponos kollekció is elég látványosra sikerült, de a géz kollekciót jobban szeretem. A négy gézruha közül is a legelső a kedvencem. Az teljesen a szívemhez nőtt, nem adnám oda semmi pénzért, inkább elkészíteném újra.

- Haute couture vagy prêt-á-porter?

- Mindkettőt szeretem, de más okból tetszenek. A hordható, sorozatgyártható kollekció tervezésénél egész más szempontokat kell figyelembe venni, mint a látványos ruháknál. Mivel a prêt-á-porter szélesebb körnek, mindennapi viselésre készül, ezért érdemes kicsit a földön járni tervezéskor, míg a látványos kollekcióknál nagyobb a szabadság, szárnyalhat az ember fantáziája, irányíthatja a hangulata, használhat szokatlan anyagokat, kísérletezhet, minden megengedett, ha jó az összhatás.

- Milyen szavakkal tudnád jellemezni a stílusodat?

- Ez nehéz kérdés, hiszen az eddigi munkáim többnyire fantáziaruhák voltak, melyek különböző pályázatok, kiállítások, egyetemi feladatok és a diploma témájához, szempontjaihoz igazodtak. Általában keresem a meghökkentőt, a groteszket, szeretem a merész dolgokat, a kísérletezgetést. Persze amit piacra készítek, az teljesen más: visszafogottabb, hordható ruhák, amelyeknél a részletek harmóniájára és az arányok egyensúlyára törekszem. Még csak most indultam a szakmában, úgyhogy ezért nehéz a kérdés. Az biztos, hogy nem szeretnék skatulyát. Remélem olyan tervező leszek, aki képes időnként megújulni. Tehát elképzelhető, hogy a következő kollekcióm teljesen más lesz. Majd egy év múlva kérdezd meg újra (nevet).

- Férfiruhákat is szívesen terveznél?

- Lenne kedvem hozzá, de annyira nehéz elindulni kezdőként női ruhatervezőként is, hogy egyelőre örülök, ha ezen a területen lesznek sikerek. Persze ha ezt sikerül beindítani, akkor a későbbiekben szívesen terveznék férfiruhákat, sőt gyerekruhákat is, de egyelőre a nőin dolgozom.

- Van kedvenc terveződ?

- Nincs konkrét kedvencem. Előfordul, hogy akinek az egyik kollekciója tetszik, a következő már nagyon nem, szóval nincs kedvenc, ráadásul nagyon nem is követem nyomon a divatheteket, bemutatókat, az új tervezőket. Pedig biztos vannak jók.

- Véleményed szerint milyen a divatkultúra Magyarországon?

- Eléggé zárkózottak az emberek sok értelemben. Nem elég nyitottak az újdonságra, a változásra, és rettentő kritikusak, ha valami szokatlant látnak. Ez a hozzáállás jól látszik az utcaképen is, mely kissé unalmas és igénytelen, holott ez nem pénzkérdés, és én sem arról beszélek, hogy ész nélkül kövesse mindenki az aktuális divatirányzatokat. A mostani fiatalokat már optimistán szemlélem. Látszik, hogy lazul a merevség, előtérbe kerül az egyéniségük, nem akarnak egyformák lenni, mint régebben a plázák szerelmesei. Végre megindult valami fejlődés, de pár éve még nem voltam ennyire derűlátó.

- Melyek szerinted a jólöltözöttség kritériumai?

- Mindenképp az a legfontosabb, hogy jól érezze magát a ruhában az illető, és az anyaga is jól essen a bőrének. Az is nagyon fontos, hogy a ruha megfeleljen az egyéniségének, ne azt érezze, hogy jelmezt visel.

- Van új projekt a láthatáron?

- Igen, egy norvég design üzlet tulajdonosa megkeresett, hogy érdekli több kollekcióm és egy nagyobb mennyiséget megrendelt. Első körben az Ethnic kollekcióból 15 darabot, most ezeken dolgozunk. Így 2008. nyarától már Norvégiában is kaphatóak lesznek a ruhák. Októberben pedig Berlinbe utazom, mert a Createrope - The Fashion Academy Award pályázat döntőjébe jutottam és egy bemutató keretein belül lesz a végső zsűrizés. Egyelőre annyit tudok a részletekről, hogy 39 országból több, mint 1000 pályázat érkezett és 30-an jutottunk a döntőbe.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Rengeteg van (nevet). Szeretném a Lookrecia márkanevet ismertté tenni itthon és külföldön is. Mostantól úgy tervezem, hogy félévente készítek egy új kollekciót. Már jó sok skiccem van, de sajnos a szelektálás a legnehezebb, hogy mi maradjon ki. Szóval rengeteg ötletem van. Rengeteg mindenhez lenne kedvem, csak úgy, nem üzleti megfontolásból alkotni, látványruhákat készíteni és köré egy showt, de nem tudom, mennyire lesz időm mindent megvalósítani. Már így is sokszor le kell mondanom divatbemutató meghívásokat, mert nem fér bele az időmbe. Eddig nagyon sok mindent elvállaltam, hogy legyenek referenciáim és tapasztalatot gyűjtsek, de mostantól jobban kell ügyelnem a szervezésre, hogy ne aprózzam el magam. Optimista vagyok és bízom abban, hogy ebből fogok megélni a jövőben és jelenleg elég sok energiámat ebbe fektetem.

- Hogyan képzeled el magad tíz-tizenöt év múlva?

- Anyukaként, aki szakmailag is sikeres és elégedett.

 Kató Iringó

Fotók: www.lookrecia.com