A székszoknyák árnyékában - egy majdnem menyasszony az Esküvő Kiállításon
Ahogy ígértem, beszámolok az általam meglátogatott Esküvő Kiállításokon tapasztaltakról. Őszinte leszek. Csak egyre mentem el, de azt hiszem, az is bőven elég volt. Abban megegyezem a kiállítás pártiakkal, hogy jó minden dolgot egy helyen megtalálni, de abban nem, hogy az ezen a kiállításon is így volt. Nem szeretnék hitelrontó lenni, így nem írom le, melyik budapesti (még szerencse, hogy nem egy volt), esküvői kirakodó vásáron volt szerencsém megjelenni. Tény, hogy amit láttam mint majdnem menyasszonynak nem tetszett, annyira, amennyire tetszenie kellett volna ilyen vaskos belépő ár mellett.
Újságírók szájkosárban
Valahogy nem vágytak a sajtónyilvánosságra esküvő-kiállítóink. Sajnos. Nagyon komoly harc, és minden meggyőző erőm, na és persze főszerkesztői segítség is kellett, hogy a kiállítás területére bebocsátást nyerjek. Pedig voltak bőven, akik befizessék a belépőjegyet, hiszen a kiállítótéren szinte mozdulni sem lehetett a csillogó szemű 2008-as arajelöltektől.
Körképzet
A kiállítótérbe lépve meglepődtem, hogy relatív milyen kicsi is a kiállítás. Aztán persze később rájöttem, hogy a
körbe-körbe járás közben elég komoly számú megtett kilométerrel gazdagodott a csizmasarkam. A koncentrikus körökben elhelyezett standsorok mutattak némi tematikusságot, de a menyasszonyi ruha kölcsönzők, és gyártók túlsúlya olyan jelentős volt, hogy a többi kiállító egy-egy oda nem illő kis foltnak tűnt a hatalmas egybefüggő szatén, taft, és csipketömkeleg sarkában. Képviseltette magát néhány fényképész és videó stúdió, egy fél tucat rendezvényhelyszín (a barátságos családiastól a pompásan fényűzőig), pár meghívó készítéssel is foglalkozó kreatív nyomda, kiegészítőket értékesítő kereskedő, old timer és limuzin kölcsönző, csokiszökőkút bérbeadó, ékszerüzlet, dekoratőr, nászút és esküvő szervező, köszönő ajándék forgalmazó és két vőfély. Legutóbbiaknak nagy volt a forgalma, mivel tapasztalataim szerint hiányszakmának számítanak, és napjainkban egyre jobban visszatérnek a divatba, modern gúnyában, amolyan MC ként.
körbe-körbe járás közben elég komoly számú megtett kilométerrel gazdagodott a csizmasarkam. A koncentrikus körökben elhelyezett standsorok mutattak némi tematikusságot, de a menyasszonyi ruha kölcsönzők, és gyártók túlsúlya olyan jelentős volt, hogy a többi kiállító egy-egy oda nem illő kis foltnak tűnt a hatalmas egybefüggő szatén, taft, és csipketömkeleg sarkában. Képviseltette magát néhány fényképész és videó stúdió, egy fél tucat rendezvényhelyszín (a barátságos családiastól a pompásan fényűzőig), pár meghívó készítéssel is foglalkozó kreatív nyomda, kiegészítőket értékesítő kereskedő, old timer és limuzin kölcsönző, csokiszökőkút bérbeadó, ékszerüzlet, dekoratőr, nászút és esküvő szervező, köszönő ajándék forgalmazó és két vőfély. Legutóbbiaknak nagy volt a forgalma, mivel tapasztalataim szerint hiányszakmának számítanak, és napjainkban egyre jobban visszatérnek a divatba, modern gúnyában, amolyan MC ként. Minél több, annál csúfabb
Ahogy arra már fent is utaltam, az abszolút number one pozíciót a ruhakölcsönzők vitték. Örömmel láttam, hogy voltak olyan bátrak, akik öltönyöket, illetve mostanában kevésbé esküvő-divatos szmokingokat is beletettek a kínálatba. A kedvencem egy hófehér, indaszerű anyagmintás öltöny volt, 19. századi nemeseket idéző nyakkendő megoldással. Egy ilyen viseléséhez Pasi kell, a szó nagy betűs értelmében.
Ám, ahogy az esküvő témakörében mindig, itt is az aráké volt a főszerep. A ruhaállványok roskadoztak a különböző fazonú és díszítésű
mátkamezektől. Szinte minden kiállító kollekcióját végigtapogattam, forgattam, és elemeztem, így volt szerencsém a magyar varrodák remekein kívül, olasz, francia, spanyol, sőt holland ruhákat is megismerni. Amit bizton állíthatok: nem tökély bőrű menyasszonyok sürgősen nézzenek bőrgyógyász, vagy csodakozmetikus, esetleg tisztítókúra, vagy plasztikai sebész után. Olyan ruhát találni, amiből nem lógsz ki cici- és hátközépig, szinte lehetetlen. Kerestem, kérdeztem, nem volt. Ennek oka egyszerű. A modern menyasszony nem rejteget, kitárulkozik, és legcsodálatosabb, sexi-szűz (?) amazonként lép a házasságkötő terem vörös szőnyegére, hogy minden rá várakozó szempárt elkápráztasson feltárulkozó nőiességével. Ezért a mély dekoltázs, a mély hátkivágás. De mi van, ha ez nem kell?
mátkamezektől. Szinte minden kiállító kollekcióját végigtapogattam, forgattam, és elemeztem, így volt szerencsém a magyar varrodák remekein kívül, olasz, francia, spanyol, sőt holland ruhákat is megismerni. Amit bizton állíthatok: nem tökély bőrű menyasszonyok sürgősen nézzenek bőrgyógyász, vagy csodakozmetikus, esetleg tisztítókúra, vagy plasztikai sebész után. Olyan ruhát találni, amiből nem lógsz ki cici- és hátközépig, szinte lehetetlen. Kerestem, kérdeztem, nem volt. Ennek oka egyszerű. A modern menyasszony nem rejteget, kitárulkozik, és legcsodálatosabb, sexi-szűz (?) amazonként lép a házasságkötő terem vörös szőnyegére, hogy minden rá várakozó szempárt elkápráztasson feltárulkozó nőiességével. Ezért a mély dekoltázs, a mély hátkivágás. De mi van, ha ez nem kell?A másik, ami szembetűnő volt a már-már rokokó szerű túldíszítettség. A menyasszony számára az esküvő élete legszebb napja, amikor királynő/királykisasszonyként él le 24 órát. De árulja már el nekem valaki, minek kell egy ruhának a királynő/királykisasszonyság jegyében másfél mázsásnak lenni a ráaggatott gyöngyök, csipkék, fodrok, és flitterek tömkelegétől? Itt érvényesül a kevesebb néha több elve. Ez az elv sajnos a magyar piacot még nem érte el. Vagy még nem épült be kellőképpen a tudatba, a látottak alapján legalábbis nem úgy tűnt.
Néhány konkrétum
Nem szeretném, hogy filmkritikusi magasságokba emelkedve csak rossz dolgokat írjak az általam górcső alá tuszkolt eseményről. Nagyon örömteli volt látni, hogy a kiállítók jelentős része megfelelő kapacitással érkezett. Komoly méret és fazon választékkal, sok, 
kedves és képzett „eladó”-val, több főt is befogadni képes próbafülkékkel. Szinte mindenhol lehetőség volt árengedményes foglalásra, vásárlásra. Bár tény, hogy ezek az engedmények nem voltak jelentősek (5-8 %). A kiállítók készséggel fogadták az előzetes időpont egyeztetéseket, és ingyen tanáccsal láttak el minden bizonytalankodót.
kedves és képzett „eladó”-val, több főt is befogadni képes próbafülkékkel. Szinte mindenhol lehetőség volt árengedményes foglalásra, vásárlásra. Bár tény, hogy ezek az engedmények nem voltak jelentősek (5-8 %). A kiállítók készséggel fogadták az előzetes időpont egyeztetéseket, és ingyen tanáccsal láttak el minden bizonytalankodót. Megtudtam például, hogy egy menyasszonyi ruha elkészítéséhez 3-6 méter anyag szükséges. Ha méterét 4-5 000 forinttal számítjuk (ami az egyik textilkereskedő által adott árlista alapján elég reális), úgy tűnik, jobban járunk, ha keresünk egy ügyes varrónőt, mintha bárhol bérelünk magunknak egy ruhát. A bérlési díjak akciósan is hatvan és százezer forint között mozogtak, a megvásárlási árak pedig felmehettek akár az egymillióig is. A szórás, ahogy a kiállítók palettája, igen széles volt. Makány Márta ruhái, melyek bármilyen egyéni igény szerint alakíthatóak, áttervezhetőek körülbelül félmillió forintba kerülnek. A frissen bemutatkozott Icon Design-nél pedig már huszonötezer forintért is vehetünk magunknak esküvői ruhát.
A nem modell alkatú lányoknak sem kell szomorkodnia, hiszen léteznek már kimondottan molett arákat kiszolgáló kölcsönzők, ahol a 40-es méret a legkisebb, és ahol az esemény legkedvesebb kiállítóival találkoztam.
Arra mindenkinek külön felhívnám a figyelmét, hogy a ruhát, az esküvő előtt legalább két hónappal érdemes kinézni, és lefoglalni, mivel az esetleges egyénre szabott változtatások (kivét, bevét, csipke itt, gyöngy ott), elég sok időt vesznek igénybe.
Csoda a kifutón
A kiállítást különböző bemutatók is színesítették. A frizura bemutatón egyszerű, általában különböző élénk színekkel feldobott, bevállalós kontyok készültek. (Az aktuális trendről ígérem, még e hónapban megkérdezek egy illetékest). 
Ami a ruhabemutatókat illeti, nos meglepődtem, mikor a modellek feltűntek a kifutón. Az Icon Design Nőies álmok című bemutatója, valamint az aktuális trendet felvonultatni kívánó, négy kollekciós menyasszonyi ruha show teljesen más képet festett az esküvő divatról, mint a vállfákon felfedezhető kiállítási darabok.
Az Icon Design kollekciója igen egyszerű, határozott vonalvezetésű, bármilyen kiegészítővel (nyakék, diadém, stóla, boleró) A Ruhává változtatható darabokat tartalmazott. Ők talán kicsit a másik oldalt képviselik, hiszen ruháik díszítettsége annyira egyszerű, hogy az néhol már szegényesnek hathat, ám némi kreativitással, és leheletnyi ízléssel, remek alapot kínálnak egy tökéletes ruhakölteményhez. És, ami még igen fontos, több esküvő ruha modellt kínálnak kimondottan kismamáknak!
A második blokkban a Golden Rose, a Kati Szalon, a Szaffi Szalon, valamint az Igen Esküvői Ruhaszalon kínálatából láthattunk ízelítőt. Itt megvolt minden: a spanyol, olasz, amerikai és magyar varrodák termékei nem csak anyagaikban, de díszítettségükben is megfelelnek egy mai, ízléssel, és divatérzékkel rendelkező nő elvárásainak. Örömmel töltött el, hogy kiderült, vannak már világszínvonalú darabok is a magyar piacon, csak eldugták őket a bemutatóra. S hogy milyenek voltak? Beszéljenek a képek galériánkban!
Papp Emőke
Fotók: Papp Emőke
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: 
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! 
