Sex, City és Én
Végre eljött a várva várt nap. Végre beülhettünk a moziba és négy év után megnézhettük az áhított filmet. Én személy szerint már alig bírtam magammal, hogy kezdődjön és végre megtudjam mi a folytatás és egyben a vég is.
A divatos oldal
Nos a lényeg nem változott a sorozathoz képest. Ugyanarról szólt, de mégis teljesen másról. A ruhák elképesztők voltak, bár ezt előre tudhattam, hisz már a beharangozó cikkekből is kiderült, a stylist nem változott, a koncepció nem változott, csak a lányok egy kicsit… de erről majd később! Ismét színes és elragadóan bájos kreációkat láttam, ismét lenyűgöztek. Persze, Manolo is előkerült és most még nagyobb hangsúlyt is kapott, mint a sorozatban. A cipőkön egyébként kivételesen nem volt olyan nagy nyomaték, talán egy mozifilmbe nem fér bele annyi vásárlás, mint egy sorozatba.
Beszéljünk a táskákról!
Na igen, a táskák. Nem lepődtem meg, mikor Carrie kezében egy-egy (számomra) vad csodát láttam, ezt már igazán megszokhattam tőlük. A film elején megjelenő, Eiffel-torony táska azért szerintem egy kicsit sok(k) volt.
A titoktartás kötelez
Aki még nem látta a filmet, annak ígérem, hogy nem fogom elárulni a titkokat!
A sorozat tökéletes folytatása ez a film, teljes egészében illik a koncepcióba és hoz, kiegészíti a sorozatot és szomorú szívvel írom ezt, de le is zárja. Megkaphatjuk a válaszokat, amiket még négy évvel ezelöttről „hurcolunk” magunkkal, de közben ezernyi új kérdést teszünk fel. Néhány talán nem is a filmre vonatkozik.
Aki annak idején nem csak azért nézte a sorozatot, hogy unalmat űzzön, hanem átéléssel és odafigyeléssel követte az évadokat, annak a film nagyon sokat jelenthet. Miközben végignéztem az összes évad összes részét, nagyon sok kérdés merült fel bennem a saját életemmel kapcsolatban, amiket át kellett gondolnom, amik azelőtt eszembe sem jutottak és amik segítettek a fejlődésben. Ez nem csak egy buta sorozat volt, ahogy sokan állítják, szerintem igenis nők ezreinek jelentette a vigaszt, a választ és olykor a segítséget.
LOVE
Mivel nem vagyok filmkritikus, sőt egyáltalán nem értek a filmekhez, ezért csupán azt tudom elmondani, én hogy éltem meg, én
mit láttam. A film ugyanarról szól, mint a sorozat és mégis teljesen másról. Vagy csak más oldalról közelíti meg.
Mint egy átlagos rajongó, már az elejétől fogva a katarzist vártam. Türelmetlen voltam, látni akartam, hogy „holtomiglan, holtodiglan” hiszen mindannyian ezt találgattuk már hónapok óta. De aztán eljött egy pont valahol még az elején, amikor ezt a katarzis-vágyat el is felejtettem és inkább átéltem. Átéltem a helyzeteket, a képeket és hangokat, az érzéseket és az illatok is körüllengtek. Éreztem a fájdalmat, amit a hatalmas kivetítőn megjelenítettek, és amit minden nő érez olykor olykor az életében ha egy nagy ő jön és megy, visszakozik és megint megy. Értettem minden egyes pillanatot és néha annyira egyezett a saját életemmel, a saját érzéseimmel, hogy kéretlenül is könnycseppeket hullattam.
Önismeret fejlesztő könyv helyett
Őrült érzés-rengeteg kerített hatalmába a film után, de megérte. Mert ismét tanultam ezt-azt az életről, a szerelemről és ami a legfontosabb: saját magamról. Ha valaki az önismereti könyvekre támaszkodik, ajánlom neki a sorozatot és utána a filmet! Jobb bármely könyvnél! És aki még nem látta: irány a mozi, csalódni biztos nem fogtok!
Székely Krisztina
Fotók: illdielaughing.files.wordpress.com
us.i1.yimg.com
blog.oregonlive.com
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! 
