Válasz Tatjana hozzászólására

Ami, lássuk be, jogos lehet...és sok esetben az is. Majd ha bejönnek a klassz külföldi lapok...a Vanity Fair, például...

Válasz Kovács Marcella hozzászólására

Ha akar

Még az is tetszett a könyvben, hogy kellemes kis kritikát fogalmaz meg egyes női magazinokkal kapcsolatban.

Válasz Tatjana hozzászólására

Nem hinném, hogy a párkapcsolatok ellen szól, márcsak azért sem, mert maga Csernus doki is párkapcsolatban él.
Én ott voltam az egyik Csernus esten, és jó volt hallgatni.
És a valóságban nem is olyan zord, mint a televízióban, egészen mosolygós pasas (is tud lenni, ha akar).

Én olvastam a könyvet, és ugyanúgy javaslom! Néhol kíméletlen és irgalmatlan a mű stílusa, de a világ is ilyen... Már az elején leszögezi a szerző, hogy ne vegyük készpénznek a gondolatait, ha kell, akkor nyugodtan cáfoljuk meg, de a lényeg, hogy időről-időre gondolkodjunk el rajta, hogy kik vagyunk, kik szeretnénk lenni, hol vagyunk és merre tartunk. Ez szerintem is iszonyat fontos!

Időnként furcsán hat a nyers szókimondása, de legalább nem sunyi, nem ködösít, és ez jó. A trágárság is csak egy stílusbeli eszköz, amellyel jól él, hiszen az esetek többségében hatékonyabb lesz tőle a kommunikációja. Aki pedig a könyvben leírtakat sértésnek veszi, annál betalált a mondanivaló! Én semmi bántót nem találtam benne, hiszen például tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy az emberek többsége nem akar változtatni, gyáva, nem áll odébb, ha kell, nem áll ki a saját igaza mellett, stb., én sajnos nagyon sok környezetemben élő ilyen emberre ráismertem, leginkább nőkre. Egyébként a Nő szerintem nem csak a nőről szól, hanem az egész társadalomról, családról, egyénről, gyermekről, felnőttről, szóval minden aspektust megvilágít, vagyis inkább hagyja, hogy az olvasó továbbgondolja.

Sokszor hallottam, hogy a könyv a párkapcsolatok ellen szól, de ez szerintem nem igaz, mert csak a rossz párkapcsolatok ellen van. Azt állítja – és maximálisan egyet értek vele – egy rossz kapcsolatnál sokkal jobb az egyedüllét. Nagyon nehéz egyszerre önállónak és alkalmazkodónak lenni. Kemény dolog az őszinteség. Egy helyen azt írja, hogy: ha ennél a résznél izzad a kezed, akkor baj van, ha száraz, akkor minden rendben. Szerencsére nálam minden rendben van. Valószínűleg ezért nem vágtam a könyvet a sarokba, nem bántott meg és nem is sértődtem meg rajta. Tény, hogy egy-egy részen agresszív módon és kinyilatkoztatásszerűen fejti ki gondolatait, de azt gondolom, hogy aki nem bírja a szembesítést, az ne olvassa, de az sajnos nem is túl életképes egyén napjainkban.

A könyv alapgondolata, hogy mindenki felelős a saját életének alakulásáért, kizárólag ő, nem a szülei, nem a környezet, stb., hanem csakis az egyén felelős azért, hogy hogyan alakítja az életét. Ehhez nagyon sok BÁTORSÁGRA van szükség, és én ezt személy szerint hiányolom sok nő társamnál.

Csernus példái és a játszmák leírásai nagyon korrektek. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhol meglehetősen szerkesztetlen a mű, sok benne az önismétlés, még nyomdai hibák is találhatóak benne. Az alapállítása azonban nagyon fontos. A nyitott, intelligens ember pedig minden beáramló információra odafigyel és próbálja azt a saját hasznára fordítani. Ha vesszük a bátorságot, akkor ebből a könyvből is tudunk profitálni. Érdemes.

A szerző tehát keresi a bátor, talpraesett és karakán hölgyeket, akik figyelemre- és tiszteletreméltóak. Olvasáskor rádöbbenhetünk saját vagy a környezetünkben élő emberek, nők gyengeségeire, hibáira. Felhívja a figyelmet, hogy vigyázzunk az értékeinkre, legyünk büszkék az erőnkre, húzzuk ki magunkat és merjünk úgy élni a világban, hogy rendelkezünk önbizalommal és tartással! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Válasz jskave hozzászólására

Én mindenképpen javaslom! Elolvasni ugyan még nem olvastam el, csak elkezdtem, de én nagyon sok gondolatával egyetértek, ahogy Csernussal is.
Úgy gondolom, lesznek olyanok, akiket majd megdöbbent az a fajta hozzáállás (a témához), amelyet a Doki kifejezésre juttat, de sok esetben igaza van.
Véleményem szerint azoknak fog igazán tetszeni a könyv, akik valahol már majdnem olyan nők, mint amilyenről a könyvben szó esik. Egy erősebb feminizmus képviselői.

Még nem olvastam a könyvet, de szeretném... Nektek mi a véleményetek róla? Érdemes?