2014. áprílis 14.
Vásárlás mindenekfelett
Önvizsgálat a boltkórosságtól a felüdülésig
Pár nappal ezelőtt, amikor egy borzasztóan hosszú sorban álltam a pénztárgép előtt, az alábbi mondatra lettem figyelmes: Vásárolj nálunk ajándékkártyát és változtasd meg általa az életed! Ledöbbenve álltam a nagy szavak előtt kezemben a kiszemelt új pólómmal és az egész vásárlási eufória egy szempillantás alatt tovatűnt.
Hazaérve a túlzsúfolt szekrény látványa sem segített a hangulatomon. Az örök gondolat, miszerint a rég nem hordott dolgokat majd leadom egy szeretet szolgálatnak, általában felszabadított a bűntudat alól, de jelen esetben muszáj volt belátnom, hogy erre még soha nem került sor. Közben pedig a polcaim csak nyelik a rengeteg új imázs súlyát. Nagy nehezen, de rájöttem, hogy minden újabb felső megvétele feljogosít minket arra, hogy megvegyük a hozzá legjobban illő nadrágot vagy kiegészítőt, fokozva ezzel a vásárlás örömét.
Ha rossz kedvünk van, vásárolunk
Ez lett mára a bevett szokás és közben joggal tesszük fel a kérdést, hogy mióta lett a boldogság egyenlő a költekezéssel? Mióta lett egy shoppingkörút azonos egy kirándulással? Komplett megtévesztésről lenne szó, vagy tényleg igaz lenne, hogy a leértékeléseknél az életünket is átértékeljük?
A boltkórosság betegség, a vásárlás pedig valóság. Mi határozza meg, hol húzódnak majd meg a határok a szenvedélybetegség és a gazdaság gépezete között? Egy áruház mára sokkal többé alakult, mint egy közönséges bolt. Szórakozó központ is egyben. Menedék, ha rossz napunk van és templom, ha úgy érezzük megingott a lelki békénk. A divat pedig önkifejezés, életstílus, vágyakozás valami többre. Álom egy vidéki lány számára a siker elérésére... Bevásárló szatyrokkal pedig valahogy mindig könnyebben rójuk az utcákat. Az akadályok kisimulnak, mintha a tűzpiros Louboutin cipővel a lábunkon egy sarokösszeütésre akár csodaországig is elrepülhetnénk. Közben pedig elhinni látszik, hogy a mennyország is létezik. Itt a földön, pláza felirattal a kapuk felett.
Ha nem szeretnék szerzetesmódra elvonulni a világ elől, nem tehetünk mást, be kell hódolnunk a trendek előtt. Részét kell képeznünk a gépezetnek úgy, hogy ne legyen helye a bűntudatnak. A divatban sokat beszélnek arról, hogy kifizetődőbb minőségi terméket vásárolni. Hogy klasszikus darabokkal szereljük fel a ruhatárunkat, mert azok soha nem mennek ki a divatból és valóban. Egy fazon, egy szabás talán örökre divatban marad, de az állandóan megújuló technika miatt az anyagán már meglátszik, hogy nem mai darab a kabát, amit viselünk és ez megint csak azt az érzést növeli, hogy venni kéne egy újabbat. Ennek tudatában, pedig jogos a kétségbeesés. Vajon tényleg túlzásba visszük a vásárlást? A pszichológusok szerint boltkórosság kizárólag akkor fenyeget, ha jobban élvezzük a vásárlás folyamatát, mintsem magát a terméket. Szóval, ha minden egyes megvásárolt cipő boldoggá tesz, valahányszor csak a lábunkra kerül, akkor nincs okunk az aggodalomra.
Mi a teendő olyankor, amikor a leárazás címén egy tucat felesleges holmit összevásárolunk, amelyekkel nem hogy a viselésig, de még a próbafülkéig sem jutunk el? Nos, ilyenkor két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy többször is feltesszük magunknak a kérdést, miszerint valóban szükségünk van-e erre? Ha ez nem működne, akkor folytassuk nyugodtan a vásárlást. Addig a pontig, amíg nem húzunk nyakunkba egy jelzáloghitelt „bűnös” szenvedélyünkkel, igazából nincs miért aggódnunk, mert minden lépésünkért csakis magunknak felelünk. Ha ez tesz minket boldoggá, akkor tegyük és ne hallgassunk mások véleményére. Ezeket a szempontokat figyelembe véve majd talán visszafogom magam, ha vásárlásra kerülne sor. Át fogom gondolni a boltban, hogy vajon tényleg szükségem van-e egy újabb cipőre, vagy nadrágra? Végre bedobozolom a régi holmikat, és elküldöm, azoknak, akik úgy örülnek majd neki, mint én annak idején. Meg fogom tenni, ami tőlem telik, aztán ha jönnek az újabb leárazások, talán ismét elvesztem a fejem és kezdhetem majd az egészet elölről.
Pongrácz László