Egyéniség és "sötét változatosság"- Interjú Váradi Csaba divattervezővel
Még a bombariadónak sem sikerült megakadályoznia a Váradi Csabával való találkozót az egyik plázában, az épületet szerencsére időben kinyitották, én pedig vártam, hogy megérkezzen...Valahogy úgy képzeltem, hogy megjelenik talpig feketében, nagyon magasan és komoran, a tömeg szétnyílik, kisugárzása pedig bevilágítja a helyiséget. Ellenben nem így történt. A kisugárzás stimmelt kizárólag, azonban egy kedves, közvetlen, pozitív embert ismerhettem meg. Azt állítja, hogy szereti, ha kérdezik, de szinte alig kell kimondanom a kérdést, magától jön a válasz.
Említetted, hogy szabadságon vagy, van valamilyen más állandó munkád is a divattervezés mellett?Sajnos kell, hogy legyen, nálunk nem lehet megélni a divattervezésből, főleg ha valaki csak pár éve van benne ebben a világban, a „nagyok” meg már 10-15 éve, tehát amit elértek, az nem 5-6-7 év munkája. Nekem van mellette egy hivatalos állásom, egy kereskedelmi cégnél dolgozom, ott is ruhákkal foglalkozunk, szóval nem szakadtam el tőle.
Eredetileg milyen végzettséged van?
Eredetileg vendéglátósnak tanultam, de rájöttem, hogy ezt a területet csak részben érzem magaménak. A divattervezés gyerekkori álmom volt. Azt gondolom, hogy lehet ezt tanulni, de hogy milyen stílusa van az embernek, az úgyis belülről jön.
Vagyis magát a divattervezést sehol nem tanultad?
Elvégeztem egy budapesti iskolát, ez egy lólépessel előrébb jutatott, belelökött az egésznek a sűrűjébe. Amikor végeztem, minden hónapra terveztem egy bemutatót. Leginkább azt köszönhetem az iskolának, hogy támogattak, lehetőséget adtak a megjelenésre.
Most Milánóba szeretnék kimenni, ez a terv a jövő évre, de hát a megvalósítás még várat magára, valami mindig közbejön.
A saját stílusodat hogyan alakítottad ki?
Inkább úgy mondanám, hogy kiforrt. Egyszer egy divattervező tanuló felhasználta a munkásságomat, és amikor viszontláttam az ötleteimet - persze nem teljesen ugyanazt – meglepődtem. Eleinte rossz volt, nem dolgozta át őket kellő mértékben, de rájöttem, hogy mennyire jó, ha az ember ötleteit felhasználják mások. 3-4 éve volt, amikor úgy igazából kitaláltam, hogy melyik az az irány - a 15-16. század inspriál -, ami felé el szeretnék indulni.
A divatnál mi a fontosabb, hogy kiemeljen a tömegből vagy hogy segítsen belesimulni a környezetbe?
A divat kiemel, de ehhez nem kell kirívóan öltözködni, a lényeg, hogy tudd viselni azt, amit felveszel. Van egy kollégám, hihetetlen ötletei vannak. Múltkor nem értettem, hogyan lehet az ing és a gallér más-más színű, aztán kiderült, hogy két inget vett fel.
Ha az utcán vagy bárhol jársz, mennyire figyeled meg más emberek öltözékét?
Ha sétálok az utcán, szívesen megnézem a szép hölgyeket, közülük is inkább a középkorú nőket, akik adnak magukra, néha belőlük is tudok ihletet meríteni. Meglátok egy ruhát, és rögtön elindít bennem valamit, beugrik, hogyan lehetne átalakítani úgy, hogy a 21. században is hordható legyen.
És mi a helyzet a fiatalokkal? Mennyire figyelnek rá, hogy jól áll-e nekik, amit felvesznek?
Sajnos semennyire, szerintem még legalább öt év, mire az emberek tényleg elkezdenek foglalkozni annyira az öltözékükkel, hogy az kellemes és elfogadható látvány legyen. Ha bulizni mennek, felveszik a legkisebb topot és miniszoknyát, attól függetlenül, hogyan áll nekik, az számít, hogy minél többet megmutassanak magukból. Persze a fiataloknál az is mérvadó az öltözködésben, hogy milyen zenei irányzatot, réteget követnek.
Neked is volt hasonló korszakod?
Nekem deszkás korszakom volt, aztán amikor elkezdtem a divattervező sulit, akkor minden összekavarodott bennem, próbáltam megtalálni, hogy mi áll jól. A barátaim mondták, hogy amikor bulizni mentem mindig egészen más stílusban tudtam felöltözni, de valahogy mindegyik én voltam, mindegyik öltözéket tudtam viselni, sportosat, elegánst egyaránt. Utána kezdett letisztulni a stílusom. Volt egy év, amikor meg voltam bolondulva az öltönyökért, van körülbelül 25-30 öltönyöm.
Kifutóra vagy utcára tervezel?
Inkább olyan ruháim vannak, amelyek mindenhol megállják a helyüket, csak a legtöbb ember nem látja meg, hogyan lehetne ezt vagy azt a ruhát átalakítani úgy, hogy utcán is viselni lehessen. Túl merésznek tartják mondjuk az átlátszó darabokat.
Gyakran emelsz be elemeket a kollekciódba a 15-16. század öltözködési kultúrájából. Mely elemeket, és milyen módon?
A csipkét különösen szeretem, bár nagyon nehéz olyan embereket találni, akik tudják ezt viselni. Volt egy igen szép nehéz csipke anyagból készült ruha, amiről utóbb kiderült, hogy majd leszakadt alatta a modell válla. Azt is megkaptam már párszor, hogy túl ribancos a ruha...
És nem volt az?
De, elképzelhető, hogy az volt, csakhogy elő kell rukkolni valami újjal, ami nem egy top meg szoknya. Mondtam már, hogy nagyon szeretek az asszimetriával dolgozni, egyik fele hosszabb, másik rövidebb, egyik melle kilátszik a hölgynek a ruhából, a másik nem...
Egyébként nagyon szoknyás vagyok, nem kedvelem a nadrágos megoldásokat, bár vannak modellek, akik kizárólag nadrágban hajlandók szerepelni. Szívesen merítek az elmúlt századokból, próbálom leegyszerűsíteni ezeket a hatalmas régi ruhákat annyira, hogy fel lehessen venni egy estélyre, vagy állófogadásra.
Úgy vettem észre, hogy a fekete fehér összeállításokat is gyakran alkalmazod.Szeretem a feketét, minden alkalomra megfelelő lehet. Most készülünk a modellezőmmel egy „black and white” partira, ez valószínűleg már csak jövőre fog megvalósulni. Ezt elárulom, az lesz a poén, hogy kötelezően fekete-fehérben kell megjelenni a vendégeknek, de a kifutón nem látnak majd egyetlen fekete ruhát sem.
Van ennek valami különleges célja esetleg?
Ezzel kompenzálni próbálunk, egyrészt megmutatni, hogy lehet színes dolgokat csinálni nem csak úgy, mint ahogy az idei divatra jellemző volt, nagyon vad színekkel; másrészt lássák, hogy nem csak a gyászszövetet tudom kiállítani. Eléggé a dark-os stílusban utazom. Múltkor egy vámpír-fanatikus keresett meg fotózással, ő még a fogait is megcsináltatta...ez már nekem is kicsit sok volt, már az a szint, amivel nem tudok mit kezdeni.
Valamennyire az a célod, hogy sokkold az embereket?
Szeretném belevinni a nem hétköznapi elemeket, például most táncosokkal is fogunk dolgozni, Csabai Attila kortárs balett társulatával. Ő olyan darabokat rendez és koreografál, hogy tátott szájjal néztem az előadást. Teljesen őrült, de nekünk most ez kell.
Alapvetően mit szeretnél kifejezni a ruháiddal?
A nők felé szeretnék egy üzenetet közvetíteni, hogy ami szép, azt mutassuk meg. És nem arról van szó, hogy látsszon ki a ruhából mindenünk. Én szeretem a nőket mutogatni, sokan mondják rám, hogy túl sokat mutatok meg, de szerintem ez nem igaz. Ha egy ruhából kilátszik a nő fél oldala, abban még nincs semmi rossz.
Ezenkívül azt szeretném elérni, hogy az emberek ne féljenek tőlünk, nyissanak a divattervezők felé, hiszen mi értük vagyunk, értük lettünk. Nem magamnak tervezem a ruhákat, nem a női ruhákban élem ki otthon a hajlamaimat (nevet), hanem a nők felé...Mindenki azt hiszi, hogy a tervező által készített ruha brutálisan drága, pedig nem.
A kiegészítőket és cipőket is te magad tervezed meg a ruhákhoz?
Igazából nem nagyon. A kalapokat szeretem, gondolkoztam táskákban is, de nagyon sok van belőlük, a piac telítve van kiegészítőkkel. A cipőkkel szeretnék foglalkozni, és van is rá lehetőség. Magassarkú-párti vagyok, egy lány számomra magassarkúban néz ki jól, de tudni kell viselni. Azt gondolom, hogy minden nőnek legyen egy ilyen cipője a szekrényben, amit bármikor fel tud venni, ha olyan alkalom van. Nem feltétlenül kell magassarkúban bulizni, annak a híve vagyok, hogy szórakozóhelyre kényelmes ruhában menjünk. Megesett már az is, hogy egy modellemmel buliztunk, és sarok nélkül mentünk haza... Remélem hamarosan el fog indulni a cipőtervezés és lesz saját kollekcióm. De ékszerekkel például nem szeretnék foglalkozni.
Decemberre terveztem egy bemutatót, de valószínűleg március lesz belőle, viszont mutatunk még egy-két kabátot, ilyesmit a következő télre. Nekem ez a mostani piros-kockás divat nem tetszik, nem lesz a kedvencem, biztos, hogy nem ilyen jellegűt fogok csinálni.
2008. november
Ádám Judit
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: 
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban! 
.jpg)
