Inkább jeligéje, mint szakszava a Bécsi kongresszus (1814-15) és a forradalom éve (1848) közötti időszak divatjának. Leginkább a női ruházat sziluettjéről ismerhető fel: visszatérés a fűzőhöz és ennek révén a karcsú derékhoz (ellentétben a chemise-ruhával, mode á la grecque), amely kontrasztban áll a széles vállvonallal. A ruházat kidolgozásában a kis részletek és a játékosság dominál simább anyagokból.
A frizura és a kiegészítők jól mutatják azt a tendenciát, hogy a polgári életmód a magánszféra falai közé való visszahúzódást jelentette, elsősorban is a nők számára. Az egyes divatos részletek azonban nem kizárólag erre a korra korlátozódtak, pl. a krinolin 1848 után is meghatározó sziluett volt.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: