A nyak köré, illetve csokorrá kötött, sál- vagy kendőszerű kelmedarab vagy ennek megfelelő anyagcsík. A kifejezés (krawatte, kravátli) valószínűleg a 17. században a francia seregben szolgáló horvátoktól származik, de divatcikként már korábban is ismerték. A 17. század közepétől a széles díszgallér felváltójaként széles körben elterjedt. A 18. században hátul megkötött vagy csattal rögzített, vékony nyakkötő, a század végén szélesebb és csokorrá kötött nyakravaló. Nagyobb jelentőséget a 19. század első felében kapott mint elegáns kiegészítő, különösen fehérben. Az 1860-as évektől hosszabb és keskenyebb formában langbinderként zakóhoz hordták; ennek kissé megváltozott formája máig fennmaradt, emellett szalagszerű nyakkötők is léteznek. cachenez, nyakbavaló kendő, plasztron, querbinder, sál, steinkerke