2010. október 8.

POR-HÜVELY - Szűcs Edit diszfunkcionális interaktív divatszínháza

Egy különlegesnek ígérkező rendezvényre kaptunk meghívót 2010. október másodikára, a Trafóba. Szűcs Edit jelmeztervező ez alkalommal mutatta be legújabb víziójának anyagokba álmodott megtestüléseit egy divatperformansz keretében.

A Trafó alkalmi kalitkája

Sokan voltak kíváncsiak, milyen meglepetést tartogat a számukra az iparművész, az előcsarnok zsúfolásig megtelt. Izgatott moraj volt az alapzaj, s tódultak be az emberek a színházterembe, mikor végre kinyitották az ajtót. Ekkor ért bennünket az első meglepetés, ugyanis nem a nézőtérre vezettek bennünket, hanem a színpadtérre invitált a rámpa, melyen átjutva szinte egy ketrecbe jutottunk. A kifutó emelt szintje körbeölelte a nézők által alkotott egyre nagyobb álló tömeget, akik láthatólag tanácstalanul pillantgattak egymás felé. Rendhagyó e megoldás, ám hátrányát csak később tapasztaltuk meg.

Kusza sötétség

A fekete térben csak a fehér kifutó adott számunkra viszonyítási alapot, ám amikor felhangzott a zene, s pár fény kigyúlt, kicsit fellélegeztünk a nyomasztó körülmények ellenére. A különleges látványvilág meghökkentő, mint mindig, de sajnos nem élvezhettük teljes mivoltában, mivel a jelmezek felét nem láttuk a köztünk elhelyezkedő tömeg, s a kissé megzavarodottan ugráló fotósok és kamerás hada miatt, akik feszülten lesték, hogy hol, milyen mozzanat fog történni a négyzetes kifutón. A felhangzott szövegekre ezek tükrében nem tudtunk kellő figyelmet fordítani, és az egyre levegőtlenebbé váló légtér sem kedvezett a látvány, s a köré álmodott koreográfiának, zenének elmélyült élvezetére.

Organikus lelkek maszkjai

Az emberi lélek rétegeit hámozta le Szűcs Edit a szabások nélküli, a legkülönfélébb anyagokat falhasználó kreációival, a mozgással Gergye Krisztián, a zenével a Parabryo és Erős Virág versidézeteivel. Árvai György látványtervei szuggesztívek, a haj és smink pedig fokozta az összképet. A nézők felett X alakban kifeszített vetítőkön a backstage világába pillanthattunk be intermezzoként, egy-egy tour, gondolatmenet között.

A hiúság, a megalázottság, a mohóság mezsgyéjén jártunk a magasabb hatalmak, angyali lények vezetésével,  latolgatva a lehetséges elmúlt és jövendő életeink előnyeit és hátrányait. Mindannyian szeretnénk hinni, hogy van és lesz választási lehetőségünk, mely kiutat mutathat abból, melyben vagyunk, illetve ahová el szeretnénk jutni. Még ha illuzórikus is az az állapot számunkra, nem biztos, hogy tényleg jó úton járunk. A jel-mezek a lágyabb ívektől, a virágmotívumokon át a merev, szúrós textúrákat vonultatták fel, a groteszk arcmimikák és kiáltások hangsúlyt adnak a mondanivalónak, miszerint bármilyen mázt is húzunk magunk köré, bármilyen burkot, minden megmérettetik a végén és a csupasz valóság marad, mint akkor, mikor megszületünk.

Felébredve a különös álomból

Az organikus lelkek tánca véget ért, elcsigázva, ám kétségkívül el is varázsolva hagytuk el a termet. Olyan élmény ért, melyhez idő kell, hogy a különös világot feldolgozva megértsük a látottakat. Szűcs Edit, ki elnyerte az „Év jelmeztervezője” tisztjét és a „Vágó Nelly emlékérmet”, ismételten magával ragadta a közönséget körbefonva tánccal és más hangulati elemekkel. Reméljük, hogy a legközelebbi bemutatóján maximálisan bele tudjuk ringatni magunkat abba a fantáziavilágba, melyet közvetíteni szeretne felénk fantasztikus munkáival.

Ungor Tímea

Fotók: Holecz Endre

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: