Szűk, rövid férfikabát. Eredetileg a páncél alatt viselt, vattázott, rövid mellény neve. Később a divat összes változását visszatükrözte:volt testhez álló, a karcsú derék alatt ráncolt, elöl gombolódó; ellátták a sokféle divatos ujjformával; volt bő szabású és hasítékos (szabdalt); és bizonyos korban az elejét vastagon kitömték ( libahas). A 17. században még jobban lerövidült, és végül egy derékig sem érő kiskabát lett, amit a justaucorps alatt viseltek. A magyar viseletben kabátszerű gyapjú felsőruha. A szó első említése 1585-ből való. Az európai kosztümtörténetnél tágabb értelemben és jelenleg is használatos kifejezés az ujjas, rövid férfikiskabátra.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is: