Egészen a 20. századig a szülők társadalmi és anyagi helyzetének szimbóluma. A tunika formájú felnőtt ruhák alapján a késő középkorban főleg a kisgyermekek öltözéke. A rangosabb szülők gyermekeit a felnőtt ruházkodási előírások szerint öltöztették, vagyis pl. a kislányok számára a derék és a felsőtest befűzése bevett szokás volt, különösen a spanyol divatban. A 16. században általánosan elterjedt, hogy a kisfiúk 4-5 évek korukig hosszú ruhácskát hordtak. A gyermekeknek való öltözékek csak 1770 tájától terjedtek el Angliából kiindulva. Az angol szkeleton öltöny pantallóval és rövid, laza felsőrésszel volt a matrózöltöny ( matrózruha) alapja. A kislányok hamarosan az akkori chemise-ruhának megfelelő ruhácskát viseltek. A 19. század első felétől a polgári kislányok fehér pantallóhoz térdig érő ruhát viseltek, a kisfiúk szintén ehhez hasonló öltözékben jártak. Az idősebb gyerekek hosszúnadrágot és köpenyt viseltek. A krinolindivat elterjedésével a lányok újra szűk ruhácskát hordtak, a fiúk pedig általában egyenruhaszerű holmiban jártak. A szegényebb szülők gyermekeinek gyakran cipője sem volt 1890-től terjedt el a bleyle-öltöny. A nagypolgári szülők kislányai fehér, laza szabású ruhát viseltek színes sálkendővel, egyébként általában turnűr-ruhák voltak divatban. 1900 után a reformmozgalom hatására ténylegesen gyermekeknek való öltözetek terjedtek el. A kislányok ingruhában, a kisfiúk kényelmes térdnadrágban jártak, továbbra is divatos volt a matrózruházat. A 20. századtól már a kicsi fiúk is nadrágot kaptak. A harmincas évektől a hatvanas évekig a fiúk rövidnadrágot viseltek. A hatvanas évek végétől a gyermekruházat egységesedett farmer és póló formájában. szárnyas ruha
Az olasz fitokozmetikai világmárka végre Magyarországon is elérhető, már nem csak kozmetikákban!