gör.
Keleti eredetű, de az ókori görögök körében vált fő ruhadarabbá. Ingszerű köntös, egy vagy két négyszögletes szövetdarabból, legtöbbször vászonból. Oldalt összevarrják, felül két helyen, a fejnyílástól jobbra és balra összefűzik vagy -varrják, a maradék nyílás az ujjakivágás. Szűkebb variációinál zárt vállvarrás, karnyílás az oldalvarrás félbehagyásával, ritkán ujjal, de mindig a karra eső felsőrésszel ( hamis ujj, ejtett váll), gyakran övvel, hajtásbugyorral ( kolposz) és átvetőrésszel ( apoptügma) is. A legtöbbször fehér, enyhén mintás, többnyire plisszírozott ión khitón kiszorította a gazdagon mintázott, dór ruházatot. A Kr. e. 6. században hosszú változatban készült, a férfiak egészen az 5. századig viselték, de akkor már általában röviden. A Kr. e. 5-4 században kialakult egy kombinált stílus a dór és az ión változatból. Az egyik vállat szabadon hagyó khitón az exómisz.